Jól gondolom azt, hogy se a férfinek se a nőnek nem dolga a kezdeményezés, hanem ahogy jól esik?

Kérdés kinek mi a kezdeményezés. Én szívesen odamegyek beszélgetni de ha a pasi nem hív randira ezt a lépést már nem teszem meg.

Számomra nem "kielégítő" ha én vagyok a férfi a kapcsolatban. Amikor arra gondolok hogy én hívom randira majd én ajánlom föl hogy fizetem (azzal semmi bajom ha mindenki a sajátját fizeti és az jól esik ha a pasi felajánlja az első randin hogy állja) akkor nekem kell majd az ő kezét megkérnem és rajta lesz a menyasszonyi fátyol? Nem azt mondom hogy mindenben ragaszkodni kell a régi módihoz de vannak szerepek amiknek az átlépéséhez, felvételéhez túlságosan meg kéne erőszakolnom magam. Ilyen számomra az is hogy fizikailag melyikünk az erősebb, hogy egy férfi ne hisztizzen már főleg ne többet mint én (szerencsére ritkán teszem) hogy jobban értsen a szereléshez mint én stb. Ennek ellenére az egyenlőség híve vagyok. Ha kell én is cipelem a szekrényt vagy segítek autót szerelni csak számomra kiábrándító mikor pl. én bírom jobban a fizikai munkát.

De azt hiszem elkalandoztam :) szóval én keverem a jelenlegi mindenki azt csinál amit akar és a régi felfogást.

Kérdésre a válasz: igen

Kicsit részletesebben: Részemről viszont fontosnak tartom, hogy ezen felül az alapvető udvariassági normákat betartom. A fizetéshez meg ragaszkodom. :)

A pasik szeretnek hódítani, a nők szeretik ha meghódítják Őket.

Ez sosem fog másként lenni.

Ennek ellenére azt mondják,hogy tulajdonképpen a nő dönt minden kapcsolatban, hiszen a jelzést/visszajelzést Ő adja meg.

Minden pasi észreveszi ha szimpatikus egy nőnek, és minden nő tud csábító lenni.

Szerintem jó, ha ez így megmarad, még akkor is, ha modern világot élünk.

A kapcsolat elején főleg fontosak ezek az első lépések, ahogy a fizetés is. Később már megbeszélés kérdése,de az első randikon a pasi legyen az aktívabb ebben.

Ha anyagilag nincs lehetősége pazar vacsorára hívni a csajszit egy klassz kávézó is elég,de első/második randin Ő nyúljon a pénztárcájáért.

Én egyiket sem. Van mindenbe vésett szabály, az ésszerűség, jóság, harmónia, stb egységes szabálya.

Ez alapján nincs dolog, de nem is ahogy jól esik, mint hiányos elméknek. Hanem ahogy minden végtelenül egyedi helyzetben legjobb lenne, mindentől függően.

Jól gondolod.

Az kezdeményezzen, aki akar valamit a másiktól, tremészetesen, ha látja, hogy az érdeklődés kölcsönös lehet.

És ugyancsak jól látod azt is, hogy egyre több férfi és nő nem vevő a játszmázásra, ami nem összekeverendő az udvarlással, normális ismerkedéssel.

Egyet értek veled, kérdező. Én rá szoktam kérdezni, hogy minek ragaszkodnak ennyire ezekhez a férfi-nő játszmákhoz, ha láthatóan herótjuk van tőle. Meg szerintem ez megnehezíti egymás megismerését is, hiszen a férfi eljátsza a férfi szerepet, a nő meg a saját női szerepét, de emberileg alig tudnak meg valamit a másik viselkedéséről.

Az evolúciót meg mindig belekeverik, de fogadni mernék, hogy a többség akkor találkozott utoljára a biológiával, amikor a 10. osztályban megtanulták, hogy fej-tor-potroh.