Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más hosszú évek óta egyedülálló, magányos ember is érzi úgy hogy szabályosan eliramlik mellette az élet, a "többiek" meg boldogok, mindenki falja az életet csak mi nem?
Hosszú évek óta magányos férfi vagyok, hétvégén leszek 27 éves.
A társas életem teljes csőd, pár hónapig volt egy barátnőm, ezen kívül gyakorlatilag semmi, pár kalandot leszámítva.
Az évek jönnek és mennek én pedig csak egyedül őrjöngök hogy "úgy szeretnék élni már".
Rengeteg elfojtott vágy van bennem.
Olyan szinten eszkalálódott a magány és a szeretethiány nálam, hogy a szervezetem védekező üzemmódba kapcsolt és már észre se veszem nagyon a nőket, nem nagyon nézek rájuk, nem váltanak ki belőlem érzéseket. De mélyen magamban érzem hogy ez csak mesterséges állapot, a szervezetem így védekezik.
A magány szociopatát csinált belőlem, de az igazi énem még ott van mélyen legbelül bennem, aki szeretne, ölelgetne valakit...de nincs kit...
Fel lehet egyáltalán valahogy ezt dolgozni?
Alkoholistaként inkább magadra kéne egyelőre koncentrálni.
Mellesleg meg mások pont amiatt szakítanak, mert ők még "falni" akarják az életet, azt pedig egyelülállóan jobban lehet, mint kapcsolatban
#11
Ja, ha a horgászat, a sorozatozás meg a sörözgetés a haverokkal annak számít.
(Hát nem)
" nem fogják fel, hogyha az ember 20-on X évesen SOHA nem élte át, milyen az ha szeret valakit,aki viszont szereti, akkor nem tud jó képet vágni a világhoz. Ideig óráig lehet ezt bírni, egy darabig jó is lehet szingliség, de ha az ember már több mint egy évtized társra vágyik, akkor 99% hogy teljesen kiborul. Nagyon hiper szuper személyiségnek kell lenni, hogy valaki energikus és vidám legyen úgy hogy soha nem volt része boldog párkapcsolatban."
Én úgy borultam ki, hogy alkoholistává váltam. Mert szerelem nélkül nem lehet élni, bárki bármit mondd...választottam...az alkohol lett a szerelmem, ha már más nem szeretett.
De pár hónapja legyilkoltam a szerelmemet, kidobtam az alkoholt a kukába, azóta pedig olyan szinten eszkalálódott bennem a szeretetéhség hogy lassan már vadidegen lányokat ölelgetek az utcán mert vágyom rá.
Az igen! Tehát hosszú évek óta teljesen tiszta tudattal próbálod ezt elviselni.
Telesen megértem hogy ki vagy, én is nagyon ki vagyok.
Próbálom átállítani az agyamat, de az ösztönöket nem lehet átverni.
Tombol bennem a sok érzelem és elfojtott vágy.
Aztán meg lehet olvasni a sok nagyokost hogy szeresd magad, meg ne nyomulj nagyon, meg legyen önbizalmad :)!
Basszus rögtön tudtam hogy te vagy a rakott krumpli, meg a farkaskutya :D
De amúgy nem tudom, igazából azt kéne valahogy elérned, hogy ne függjél a nőktől. Vagy tudd a magad életét élni nők nélkül is. Tudom hogy ezt könnyű mondani persze. De nem kéne hogy ennyit rágörcsölj, majd spontán lehet hogy lesz valamikor lehetőség. Meg a nagy szerelme amúgyis csak egy illúznó, addig vágyik rá az ember a legjobban, amíg nincs, aztán ha van, akkor meg a vágyakozáshoz képest nem is olyan extra...
Foglald el magad, hobbik, bármit amit szeretsz csinálni.
Ha meg kanos vagy, akkor meg ott a pornó (pl én már azon a szinten vagyok, hogy a saját kezem intenzívebb érzést ad, mint egy punci...) vagy még elmehetsz prostizni is.
Na meg! "Ez a mindenki milyen boldog" dolog ne tévesszen meg, rengeteg illúzió éri az embert, főleg a szociális médiában, facen, instán...de semmi nem az, aminek látszik.
Nagyon csalóka ez, most még azt látod, hogy mindenki milyen "hepi" a párjával, meg eljegyzés, esküvő akármi...aztán pár év múlva meg majd jön az, hogy ilyen lapos a kapcsolat, a feleségnek így fáj mindig a feje, a válóperre ennyi meg annyi pénz ment el...
Szóval olyan ez, mintha versenyhelyzet lenne, de nem jelenti azt, hogy bele is kell szállni.
Utolsó : ez oké, csakhogy te egy halmazba akarod rakni ezt mindenféle teljesen más halmazban lévő dologgal.
A társ léte,az embernek az egyik ösztönös, alapvető, kiirthatatlan vágya.
Amíg lélegzik az ember, addig vágyódik társra.
Lehet neked húszezer hobbid meg csillagos egekbe törő karriered, ezek nem fogják helyettesíteni a társat, mert nem tudják.
Egyszerűen az ember társas lény, bele van kódolva hogy társsal kell élnie. Élhet persze egyedül, csak éppen a társat nem lehet pótolni mindenféle egyéb dologgal.
Tehát ez az érezd jól magad egyedül bullshit és társai szöveg ezért butaságok...
Miért ne érezném jól magam? Jól érzem én magam, csak cseszettül magányos vagyok és szeretetéhes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!