Mit tennél ha a barátnőd minden nap életuntan, összetörve menne haza mert utálja a munkahelyét?

Egy gyárban robotmunkás, 6-2ig, teljesítménybérben dolgoznak, ha a hónap minden napján sikerül normát teljesítenie akkor kap kézhez 105 ezret. De ilyen ritkán van, gyakran vannak selejtes alkatrészek, vagy összerakhatatlan dolgok, így volt már olyan hónap, hogy csak 60-at kapott. Más munkalehetősége nincs, érettségije, eladói végzettsége van, de nem szeretne hétvégén, meg több műszakban, estig, 12 órában stb. dolgozni. Fontosabb neki az együtt töltött idő, a közös programok, hogy mindig tiszta lakással, és vacsorával várjon. Szeretne munka mellett elvégezni valamilyen okj-s tanfolyamot, amit részletfizetéssel lehet törleszteni. De mivel a fizetése kevés, és mindig bizonytalan összeg, így csak támogatással tudna belekezdeni, amit tőletek várna. Ha amúgy közös kasszán vagytok, ti megtennétek ezt a barátnőtökért, hogy összébb húzzátok a nadrágszíjat mondjuk 1 évig? De mivan ha ugyanúgy nem tud majd elhelyezkedni, és kidobott százezrek lesznek? Egy tanfolyam sajnos nem sokat ér a mai világban, ha van belőle egyetemi képzés is. Egyetemire nem veszik fel a ponthatárok alapján, nincsenek meg hozzá a képességei sem, és 26-29 évesen inkább már egy biztos munkahelyen, a családalapításon gondolkozunk. Ti mit tennétek?