Helyrerakna valaki néhány gatyábarázó mondattal? Bővebben lent.

Két év után belépett egy harmadik fél a kapcsolatunkba. a párom, 21 F azzal állt elő hogy a mi szörnyen megromlott kapcsolatunkba teljesen véletlenül bekerült egy másik lány, és mivel ő sokkal érdekesebbnek tűnik, és a párom amúgy sem akar most komoly kapcsolatot, plusz mindenféle mondvacsinált kifogás, azt kérte hogy legyünk külön, de igazából szakítani kellene, csak ő nem elég bátor hozzá. Végülis kimondtam a végét, nagyon hosszú és fájdalmas hónapok következtek, ő lelépett a másik lánnyal. Kb 3 hónap után esett le neki, hogy hoppá, kicsit elcseszte, és háthahátha van visszaút hozzám. erre azt reagáltam, hogy nincs miről beszélnünk, pont. viszont a lelkem mélyén vártam a próbálkozásokat, és reménykedtem hogy egyszer észhez tér. hát nem így történt, néhány hét múlva hallottam, hogy összeköltöztek..

ma elhívott, hogy beszéljük meg a történteket, biztos voltam benne hogy majd szépen térden csúszva fogja kérni, hogy próbáljuk helyrehozni, mire kiderült, hogy szeretné végleg lezárni hogy ne jelentsek problémát/lelkiismeretfurdalást a szép új kapcsolatában. Ugyanakkor tett olyan utalásokat, hogy attól tart, ha egy dolgot megbán majd az életben, az ez lesz. És nagyon szeretett volna békülni 3 hónapja, de mivel nem álltam szóba vele, már nem lehetséges.

Teljesen össze vagyok zavarodva és el is vagyok keseredve, azon túl hogy elszenvedtem a szakítás okozta összes gyötrelmet, még most is én zavarok be az új szerelmébe, arról nem is beszélve hogy még mindig várja a szivem hogy észhez térjen és végre visszajöjjön hozzám.

Egyébként szárnyaló boldogságban éltünk, a vége fele a tanulás külön városba kényszerített, jöttek a szürkehétköznapok, de ettől eltekintve működő kapcsolatnak tartottam. Neki jött ez a szép rózsaszín köd, amiből már egyszer megpróbált visszakanyarodni hozzám.

Szóval ezek után fel kellene hagynom a reménnyel, és túllépni a múlton, de a szívem mégis mást mond. Szerintetek van még remént happyendre? vagy ne legyek hülye..