Párkapcsolat nélkül nem halad az életem semerre? Mégsem vágyom társra, téged mi motivál egyedül?

észrevettem persze, nálam is ugyanez van!

valamiért csak kapcsolatban tudok pörögni és célokat kitűzni-megvalósítani.

különbség az, hogy én nyitott lennék rá, tennék is érte, csak egyszerűen nem sodor az élet most felém olyanokat akikkel erdemes lenne. :(

26/F

Nálam fordítva, az exek húztak vissza, letörték a motivációmat, nem támogattak a céljaim elérésében, inkább visszahúztak. Most, hogy egyedül vagyok már egész jól kezdem felépíteni a motivációmat. Néha szembesülök vele, hogy még van min dolgoznom, de haladok előre! Elég nagy céljaim vannak és nem hagyhatom, hogy bárki visszahúzzon, én húzok másokat előre!

Én vágynék társra, de nem mindenáron, most inkább a biztonságos egyedüllétben tengetem a napjaimat, mert még 1 rossz barátnőt kifognék lehet végleg oda lenne a lelkesedésem (mondjuk a mostanit nem lenne egyszerű megtörni, de egy barátnő sajnos van olyan közelségben, hogy megtudja tenni).

Gondolj bele, hogy a te céljaid, a te jövőd, most csak erre kell koncentrálnod, nem kell megosztanod mással olyan mélységben a közös jövőt, mint egy kapcsolatban. Most szabad vagy, azt teszel amit szeretnél! Haladj előre, tegyél a boldogságodért, a céljaidért!

Én is így voltam, egyedül, semmi nem érdekelt. Nem volt kiért hajtani.

Ördögi kör, mert a nők pont azt várják, hogy egyedül is haladjál. Szerencsém volt, így is elfogadott egy nő és már volt kiért hajtani. Csodálkozott is, nem ilyennek ismert meg.

Nekem pont fordítva van. Amikor volt barátnőm, nem hajtottam annyira, hiszen "mindenem megvolt". Jó, tanultam, de korántsem tettem annyi erőfeszítést az előrehaladásért, mint most, egyedülállóként.

Mondjuk azóta sokat változtam, kétlem, hogy egy új kapcsolat ilyen téren hasson a munkamorálomra, motivációmra.

adom Her kulás válaszát. Én egyszerűen "többre vagyok képes" így érzem, ezért igyekeztem tanulásban helytállni, magasabban van a mércém magammal szemben, de lett barátnőm és a prioritás rá irányult a tanulással szembe tehát kvázi rontva a motivációt, de ! másfelől meg néha motivált, hogy jól teljesítsek már csak, hogy örömet szerezek neki, hogy büszke lehessen, de igazából az a lényeg, hogy te milyen elvárásokat támasztasz magad felé, ha egyedül vagy attól még ugyanúgy kellene legyen igény rá, hogy hozz egy szintet és sokszor egy nő csak "demotivál" értsd inkább vele foglalkozol örömödbe, mert jobb vele, mint a "hülye" céljaidért küzdeni.

Szóval nem feltétlen lendíti előre a karriered és a céljaid egy nő, de az örömöd igen.

Örülök hogy még nem találtak meg a "hülye kapcsolatfüggő lúzer vagy" kijeletést tevők. :-)

Olyan könnyű ám bélyegeezni, itélkezni... Pláne ismeretlenül.

Egyébként, pont így vagyok ahogy Te.

Jelenleg, nagy egyedüllétemben mindig akarattal kényszerítem, tréningezem magam hogy legyenek nagy céljaim egyedül is, azokat vigyem véghez. Illetve igyekszem arra gondolni hogy most lehet időt és energiát beletenni nagy célokba, egy kapcsolatot meg tud viselni ha sok időt vesznek el ezek a dolgok.

De ez nekem egy mindennapos, kényszerített elmetréningezést igényel, ami szintén fárasztó.

Míg párkapcsolatban voltam, szinte maguktól jöttek a nagy célok, a világ legtermészetesebb dolga volt hogy ezeket csinálom, végigviszem, odateszem magam, stb. Azzal a tudattal, hogy van kiért csinálnom, a közös jövőnkért, magamon kívül a páromért, gyermekemért.

Szerencsétlenségemre olyan párom volt, aki csak a kéziféket rángatta ahelyett hogy hagyta volna hogy fusson a szekér.

Most egyedül vagyok, az eszemmel tudom hogy most van alkalmam nagy dolgokat véghez vinni, ami által a nőknél is nagyobb esélyem lesz a jövőben. Mégis valami hiányzik, a magától jövő motiváció.

Jó lenne ezt valahogy levetkőzni, vagy "kapni" olyan emberek hozzáállásából kicsit, akik ilyenkor is lendületben tudnak lenni.

41F

Semmi nem motivál. Létezem, mert kell. Elvegetálgatok, remélem a pszichiátrián előrébb tudok majd lépni, bár erősen kétlem. Aztán ahogy egyre szarabb lesz minden

"Egykor majd borocska mellől

A halál ha űzni jő

Még egy korty s nevetve dűlök

Jégöledbe, temető!"

Én a #2-es jelenségét éltem meg szintén: Az exek valahol visszahúztak, nem tudtam olyan elánnal haladni. Legyen az akár munka, tanulmány, vagy csak annyi hogy elmenni egy programra.

4 hete vagyok egyedül, ami bitang rossz, így egy hosszabb kapcsolat után. De muszáj volt, nagyon sok sebből vérzett már és többek közt azért is, mert nagyon leszívva éreztem az életenergiáim...

Egyébként már olvastam hogy ez ilyen "életkezdeti" válság a húszas évek végén... nekem mostanában ütött be, laza depi, minden ami kell...

De én is párkapcsolatban vagyok nyugodtabb, és egyedül törtetőbb. Egyszerűen párkapcsolatban megvan a rutin, az olyan kényelmes és jó, csak néha haragszom magamra, mert a munkában is a langyos vízben ülök, jó pénzért de nulla fejlődésért...

Az embernek bizony ilyenkor le kell ráznia magáról a dolgokat, és magától felállni, nem fogja helyetted más megtenni...