Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én vagyok nem normális vagy ez másnak is rosszul esne? Na a történet a következő:Együtt voltam a párommal majdnem 4évet eleinte müködött de a vége fele meginogtam!
Szakitottam vele, körülbelül 1 hónapja, és sajnos egyre többet gondolok rá!Szeretem, imádom hiányzik és rossz nélküle!
És ma kiderült hogy neki van "valakije" szóval ez esik nekem rosszul!Elfog ez valaha múlni vagy örökre rossz lesz!?
Variációk egy témára:
Megoldás1: Bele egy kád forró vízbe, ütőerek felvág, kényelmesen elhelyezkedik
Megoldás2: Reggel, este 1-1 xanax vagy Rivotril, rá egy feles vodka, egyész napos jó hangulat
Megoldás3: Felejtsd el a pic sába, sza rik rá mi van veled
Megoldás4: Öld meg a büdös kur vát aki elszedte tőled
De ha mégis szereted akkor miért szakítottál vele? Bár ha ő már mással van, nem pedig érted küzd, akkor talán ő is úgy gondolta, hogy nem illetek össze. Így másfelé kereste a boldogságát. No persze az is lehet, hogy csak féltékennyé akar tenni és ez is része a visszahódításodra tett próbálkozásának. Vagy csak nem tud meglenni kapcsolat nélkül egyedül így szinte mindegy ki, csak legyen mellette valaki. Ettől még lehet, hogy téged szeret.
De ha szeretitek, szerettétek egymást, akkor jobban meg kellett volna gondolni azt a szakítást. Lehet, hogy csak egy hosszú mély komoly beszélgetés kellett volna... :(
Ja hát akkor tiszta a helyzet. Ha nem változott semmit, akkor nem is tudnátok újra kijönni egymással! Próbáld elfelejteni. Igazából te már nem akarod, hisz ezért szakítottál vele. De az, hogy neki lett egy új párja érthető, hogy zavar, felkavar. Ismerem az érzést. Jó pár éve én is szakítottam, mert úgy éreztem, hogy nem illünk össze hosszú távon. És akkor inkább hamarabb legyen vége, neki is gyorsabb, még ha pillanatnyilag fáj is. Utána nekem sokáig semmi kapcsolat, neki meg lett más. (Ráadásul életre szólóan megtalálta a boldogságát másnál.) És igen, bennem is felmerültek gondolatok, hogy mi lett volna ha mégsem szakítok. De rögtön beláttam azt is, hogy csak az elmém játszik velem. Mert tudtam, hogy nem illünk össze. Csak ugye könnyű abban a tudatban szakítani, hogyha mégis meggondolnánk magunkat akkor a másik biztos szeret még és visszafogadna (mi több, ő könyörög, sír utánunk), és más dolog az, amikor rádöbben az ember, hogy "hoppá, én szakítottam, de ő az aki már túl is lépett rajtam" - mert ekkor tudatosul a szakítás végleges mivolta. Előtte agyilag csak egy hosszabb szünetnek könyveled el, amit te akartál, te befolyásolsz. Vagyis ezt érzed! De most azt érezheted, hogy kicsúszott a talaj alólad, már nem te irányítasz. És attól még, hogy ugyanúgy újra szakítanál vele, mert semmit nem változott.. attól még most emiatt az irányítás elvesztése miatt rosszul érzed magad.
De gondolj arra, hogyha semmit nem változott akkor nem lenne nektek jó együtt! Újra szakítanál vele! Emelkedj felül ezen az érzésen, mert ez csak be akar csapni valószínűleg.
A barátnőm 2 év után tett ki, de 3 nap múlva visszakönyörögte magát. Azóta minden rendben megy. Szóval ha már továbbállt, akkor ez a hajó elment.
Próbálj meg új kapcsolatot kereni, bármennyire fáj is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!