Van itt olyan ember, aki átélt ilyet?

Hát nem mindennapos story. Nem hinném, hogy bárki itt megélt ilyet. De azt kell mondanom, hogy talán szerencséd, hogy így történt. Ki tudja ha tovább vagytok együtt egyszer nem e a Te tetemed felett várta volna sírva a rendőröket.

Nem tudom milyen ember volt de amit írsz annak alapján gondot okozott neki "jó" embernek lenni.

"rengeteg erőszakkal visszafojtott harag és düh, amelyektől kényszeresen félt, mert jó ember akart lenni"

Egy egyszerű átlagos ember alapból "jól" viselkedik, nem kell neki erőszakkal visszafolytani a haragját, dühét. Már itt látni a problémát ami ha fennáll akkor sosem tudni mikor robbanhat az elnyomott vulkán. Mondjuk nekem nem igazán világos az általad említett több öngyilkossági kísérlet sem. Mégis egy felnőtt ember hányszor tudja magát megkísérelni megölni úgy, hogy az ne sikerüljön? Nem gondolom, hogy meg akart halni. Ez csak vagy segélykiáltás volt tőle vagy színjáték. Mindenesetre nem egyszerű amit átéltél főleg mivel Te szeretted, bíztál benne. De mint írtam tán szerencséd, hogy így történt mégha az elvesztése számodra tragikus és fájdalmas. Fel a fejjel, Te nem tehetsz és tán nem is tehettél semmit. Előre kell nézni, túllépni a fájdalmon. Mást nemigen tudsz tenni.

Szedett nyugtatot?

Csak mert nem egy birosàgi ügyben àll hogy az elkövetö amugy nyugtatot szedett, aminek van olyan mellekhatasa is hogy agressziv lesz az ember de önkontroll nelkül.

Ezt amugy igyekszenek eltusolni. De en öngyilkosrol is tudok aki ölni akart elötte es ugy tervezte az öngyilkossagot a végére. Es nyugtatot szedett ö is amolyan kisebb stresszre

"kényszergondolatok hatására senki nem öl"

- Tényleg? Milyen statisztika? (Komolyan érdekel)

Meg kicsit ellentmond az is ezzel, amit utána írsz...:

" ahogy közeledett a nap, egyre többször voltak már hallucinációi, látomásai, mind-mind agresszív tartalommal."- A vége a lényeg.

Nem egyszer volt a hírekben skizofrén beteg sem, aki pont hogy a kényszergondolatira, "hangok utasították"-ra fogják miért öltek, vagy lövöldöztek pl iskolában.

De nem kell messze menni:

Mindig ilyenekről Pest jut eszembe, amikor pár éve egy mentális beteg, kényszerképzetekkel a villamos alá lökött hirtelen egy idős nénit, aki meg is halt.. De valóban ártalmatlan, persze...

Abban egyet értünk, félre ne értsd, hogy ezek az emberek a saját elméjük állapotának az áldozatai.. De ez nagyon durva. Tudod, orvosok is vannak, akik skizofrénak és hangokat hallanak, meg vannak kényszerképzetei- mégsem ölnek. Volt egy ilyen orvossal egy interjú egyszer, pont ő is skizo betegekkel (is) foglalkozott. Ő maga nyilatkozta egyszer az egyik betegnek, hogy "látja, ez a különbség kettőnk között: én is hallok hangokat, de én meg tudom különböztetni, hogy nem valós. Ezért vagyok én az orvos, és maga a beteg."

Egyébként nagyon durva lehet ezt így első kézből megélni/átélni... :/ Ismertem hasonló embert, nagyon szerettem, de voltak hasonló tévképzetei, hazudozott sokszor ( kényszeres hazudozás nagyon sokszor valami más betegség melléktünete, pl szenmáyliségzavarnak).

Úgy képzeld el, hogy az első időszakokban, mikor jóban lettünk, olyan kinyilatkoztatásai voltak ( agresszív gondolatok), amikről csak nekem beszélt, hogy nem tudtam aludni tőlük... Komolyan. Elkezdtem elmélyüni és pszichológia témában is olvasgatni, mi lehet ez, valami nem normális nála, annyit tudtam csak.. Nagyon megrémisztett néha.

Másfelől annyira de annyira megszerettem, mint embert.. Csak azt akarom mondani, hogy értem ezt a részét, hogy miért nehéz neked ezt így összerakni..

Mi barátok voltunk, később másnak is beszélt ezekről a fura dolgairól, (úgy kérdezte a másik barátunk, hogy nekem mondott e ilyeneket.. oh, még többet is, amitől egy normális embernek feláll a szőr a hátán.. neki is volt mentális baja).

Ő is nagyon kedvelt, én is őt, még némi vonzalom is volt közöttünk, de pontosan ezek a viselkedési, gondolatai, és hogy tudtam belül, hogy mentálisan nem egészséges, ezek miatt nem is akartam volna vele párkapcsolatot. Pedig iszonyat közel kerültünk egymáshoz. ÉS félre ne értsd, később már nem féltem tőle ( pedig mondogatott korábban gyilkolászással kapcsolatos dolgokat is, de annyi dologban hazudozott kényszeresen, azt sem tudom, ő maga tudta-e egyáltalán, mi a valóság..)

Közöttünk sosem volt semmi kapcsolat szinten, mint nálatok, csupán barátok voltunk, és ő úgy néz ki megbízott bennem. Én azt mondom neked is viszont, hogy meg kell szakítani a kapcsolatot, hiszen kérdezed:van remény? - Nincs.

Hiszen:

-Az ilyen súlyos betegségek általában nem gyógyíthatóak, csak gyógyszerrel szinten trathatóak.

- Mit csinálsz, ha egyszer nálad jön elő kényszerképzete és megy el az öntudata és lenyes egy késsel? Pl csak a konyhában álltok, te épp előveszel egy kést mondjuk főzni. Ő neki átkattan valami, elveszti az eszét, és lebök. Mi van, ha nem tudja kontrollálni ezt? (Ilyen gondolat simán előfordul sajnos).

Beszélgethetsz vele, megértheted, ( én is ezt tettem sokáig), de a helyzet az, hogy a megértés csak a ragaszkodást segíti, semmi mást. Attól a kapcsolat nem lenne "normális", vagy neked jó. De nem tudom, beszélj egy pszichiáterrel, aki látott már ilyet, kérd ki a véleményét, vagy a párodéval( ha egyált mond valamit).

Én az utolsóval nem értek egyet. Teljesen más az hogy gondolni valamit vagy megtenni valamit. A kényszerGONDOLAT az az amikor akaratod ellenére átsuhan egy gondolat vagy kép az agyadon, amire nem akarsz gondolni, félsz tőle h meg teszed, szorongsz miatta, én idegen, nem akarod megtenni, tudod hogy egy gondolat, ellent tudsz állni stb. Ez a kényszerbetegségekkel függ össze, mint a fertőzésektől való félelem, ami kényszergondolat is lehet, e miatt állandóan kezét mos vki pl, de titkolja, mert tudja h hülyeség, de csak így tudja csökkenteni a szorongás. Az agresszív kényszergondolat hatására mondjuk fél kések közelébe menni az illető, ki dobja az összeset, vagy úgy oldja a szorongását h megéri ti az embereket, vagy ha vkinek az a kényszergondolata h kidobja a gyerekét az ablakon, akkor bedeszkázza az ablakot, de tudja h hülyeség amit csinál. Több orvosi weboldalon is írják h nem teszik meg a betegek, pont ez vált ki szorongását h nem akarják megtenni.

Az amiről te írsz, az az h valósnak lát olyan dolgot ami nincs ott. Én is olvastam egy cikket egy skizofrén orvosról aki skizofréneket kezelt, de ott azt írták hogy sokszor szabadságra ment amikor a tünetei felerősödtek.

# 26

Oké, én ezt értem amit írsz.

És mi van azokkal az agresszív kényszergondolatokkal (nevezzük így, tudom, hogy más mint pl a kézmosás, -és én most nem a félelemvezérelt kényszergondolatokra gondoltam ez alatt, van különség(!)...). Pl ha meglát egy kést, átfut rajta, hogy leszúrja vele a párját? Meddig marad abban a pillanatban? ÉS mi van ha ilyen gondolatok sokszor jönnek elő, ahogy a fenti esetben is történt az esetet megelőzően?

Az az ember, akik megmikrózta és megölte a csecsemőjét Amerikában, mit érzett? Az is félelemvezérlet kényszergondolat volt szerinted? -Nyilván nem. Ez másfajta volt.

Értem amit mondasz, de van különbség szerintem a félelem, és az agresszív gondolatok, vagy az agresszív gondolatoktól való félelem, -illetve akár tévképzetek között...

(de ez csak szubjektív vélemény a témáról persze. A kérdező helyében továbbra is felkeresnék egy pszichológust vagy pszichiátert, hogy fel tudjam dolgozni a történteket és biztos szakmailag is jobb magyarázatot tudna adni a fenti cselekvés ill ember cselekvésére vonatkozóan)