Van itt olyan ember, aki átélt ilyet?

Üdv,

Nos, kényszergondolatok hatására senki nem öl, a statisztika azt mutatja, jöjjön az pánikból, vagy OCD-ből. Neki mindkettő volt a végefelé már. Ahogy leírta nekem a börtönből, egyszerűen lekapcsolt az agya azokban a percekben. Nem is nagyon emlékszik rá.

Megállapítottuk együtt, hogy a rengeteg erőszakkal visszafojtott harag és düh, amelyektől kényszeresen félt, mert jó ember akart lenni, dolgozott benne mélyen, észrevétlenül a tudatalattiba fojtva, majd egyszer csak, mikor már a stressz a magasba tört, kitombolta magát. Utána csak ott térdelt a holttest mellett, és ordítva sírt, hogy ez mi... és megvárta a rendőröket.

Mesélte nekem, hogy ahogy közeledett a nap, egyre többször voltak már hallucinációi, látomásai, mind-mind agresszív tartalommal. S ezektől ő egyre jobban félt, s egyre jobban próbált menekülni. Én ezekről semmi nem tudtam. Félt tőlük, nem akart tudomást venni róluk, s nem akarta elfogadni, hogy benne ilyen dolgok megfordulnak. Pedig - mint aztán beszéltük - pont azt kellett volna, hogy elfogadni, ami van, s abból építkezni, ahogy lehet. Ezért mondják, hogy amelyik kutya ugat az nem harap. Mert aki őszintén kifejezi ezen dolgait, az kb. levezeti a feszültséget. Ő pedig le akart nyesni önmagából egy darabot. Sok öngyilkossági kísérlete is volt az utolsó héten. Meg aztán a fogdán is.

Végül úgy döntött, vállalja az életfogytiglant. Valamiért, amit nem is akart megtenni.

Én meg kb. mindent átéltem ezen időkben: haragot, sajnálatot, fellángoló szerelmet, fellángoló dühöt, elfogadást, el nem fogadást... gondolkodtam, hogy tán az ember, akit szerettem, s aki szeretett engem, létezett-e valaha egyáltalán, vagy csupán hazugság volt?

Nem tudom, s nem is fogom tudni, mennyire a családi dolgainak áldozata. Hiszen 100%-ig sem neki, sem a családnak nem hihetek. De hogy az elme rejtelmeinek áldozata, az biztos. Nem ő az egyetlen, aki arról számol be a gyilkossággal kapcsolatban, hogy elvesztette az öntudatát, nem is tudta, mit tesz... rengetegen vannak így, s akik éltek már át pánikrohamot, kb. el tudják képzelni, miről van szó. Furcsa és félelmetes dolgokra képes az agy, s félelmetes belegondolni, hogy egy rövidzárlat csupán, ami felett az embernek nincs kontrollja. S ezért lenne jó, ha hamar rájönnének, mi okozza ezt.

Én meg zenész lévén belekezdtem első könnyűzenei albumom elkészítésébe, ahol a lelki mélységeket és e tragédiából fakadó érzéseket és gondolatokat, világot akarom szublimálni, de elég homogénen megírni ahhoz, hogy sok más ember is bele tudjon helyezkedni. (Egyelőre még készülőben van. Sok és nehéz munka) A címe az lesz: "sketches of a november". Mivel novemberben történt.