Miért kattognak itt egyes férfiak azon, hogy a 30-as nők a kutyának se kellenek, mikor a valóságban egy ilyen korú nő már többnyire férjnél van?

Imádom, amikor elkezdik itt írogatni, hogy azok a lányok, akik 20 évesen válogathattak, 30 évesen kénytelenek leadni az igényeiket, és összejönni valakivel, akivel korábban sose tették volna (velük?).

Az igazság meg valójában az, hogy a 30-as nők nagyrésze már férjnél van, sokuknak legalább egy gyereke is van már, nem most jutnak el odáig, hogy elkezdenek ismerkedni.

Az elvált nőket most ne keverjük ide, de egy olyan nő, akinek már van egy gyereke, már csak az ő érdekében is sokkal jobban megválogatja, kit enged be az életébe, tehát az igények leadása itt megintcsak nem játszik.

Illetve ha én tegyük fel, fiatalon magas igényeket támasztottam a leendő partnerem felé szellemileg (hiszen a többség ilyen téren válogat jobban, akik meg nem, azok úgyis megtalálják egymást), akkor a korral és tapasztalattal idővel csak magasabb igényeim lesznek, hisz azt szeretném, a partnerem a szintemen legyen, és ne jóval alatta (fejben). Inkább egyedül, mint egy olyan emberrel, akivel nem tudok beszélgetni, nem értjük meg egymást.

A másik pedig: az összes lányismerősöm fiatalon (22-28 között) ment férjhez több éves kapcsolat után, nem 30 évesen kezdett el ismerkedni.

Akkor ez is csak egy újabb alaptalan GYK mítosz?