Jo csajnak/ nonek, pasinak/ ferinek tartod magad?

Mindig volt, és most, 60-hoz közel is van a környezeteben olyan nő, aki titkon, vagy nyíltan "szerelmes" belém, és ha nem élnék boldog házasságban, rám startolnának. A nejemet ketten is irigylik értem a kolléganői közül.

De amúgy semmi különös, csak egy pasi vagyok, kinek naponta kell edzenie, hogy a szerencsésebb génekkel megáldott felesége mellett kinézzen valahogy.

Ocsmány vagyok, magamnál rondább emberpéldánnyal még nem találkoztam. Csoda, hogy még nem öltem meg magam emiatt. Bár ilyen idős koromra megtanultam sajnálni magam utálat és undor helyett.

A környezetem tapintatos, nem mondják a szemembe.

Utoljára talán általános iskolában piszkáltak (középiskolában magántanuló voltam, haha), de akkor se konkrétan a torz külsőm miatt, hanem ilyen szánalmas nüanszok miatt, pl. szeplős voltam (vagyok).

Az utcán néha megbámulnak, de beszólni nem szoktak.

A férfiak általában egész kedvesek szoktak lenni velem, nyilván nagyon sajnálnak.

Nem. Visszajelzésekből kb. a visszajelzések hiányából tudok kiindulni (meg egy-két elszórt negatívból... bókokat is kaptam, de azok többnyire ilyen udvariaskodási dolgok voltak), meg abból, éppen mi a divat meg milyen hozzászólásokat látok. Hát azok alapján kb. -1000000/10 vagyok. Túlsúlyos vagyok (éppen fogyóban, de addig nem is tudtam fogyni, amíg nem diagnosztizálták, miért vagyok túlsúlyos, és milyen étrendet kell követnem emiatt... de alapvetően alkatra sem vagyok egy ilyen laposhasú modellbaba, még ha lefogyok sem, inkább olyan parasztlányos testalkatom van), az arcom úgy nagyjából tűrhető sminkkel, anélkül fiús. Gyorsan és sűrűn, feketén szőrösödöm, a melleim lógnak. A bőrszínem egyenetlen. A hajam ritkul, gyorsan zsírosodik, fakó, ápolás ellenére is stb-stb-stb.

Ennek ellenére találtam vkit, akinek tetszem... fogalmam sincs, hogyan, miért, örülök neki.