Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolják, hogy aki introvertált az félénk és önbizalomhiányos?
Már, ha nő az illető
Én is introvertált vagyok, jobban szeretem az egyedüllétet, mint a tömeget, szívesebben olvasok, mint sszórakozok, és hasonlók.
De társaságban én is szoktam beszélgetni, nem vagyok kuka, sőt, beszélgetést is szívesen kezdeményezek, ha megfog az illető valamivel. Viszont nincs kényszerem, hogy folyton járjon a szám, vagy hogy én legyek a középpontban.
Az, hogy nem szeretek bulizni, nem jelenti azt, hogy otthonülős vagyok, szívesen utazom, megyek el úszni, természetbe, és hasolók.
Csak úgy meglep, amikor a kevésbé előnyös külsejű srácok írják egymásnak, hogy menjenek inkább introvertált nőkhöz próbálkozni, azoknak úgy sincs önbizalma, nem tudják elhelyezni magukat a 10-es skálán (egek, de utálom ezt a baromságot), nem tudják felmérni, milyen pasikat kaphatnak, ezért nekik bárki jó lesz, örülnek, ha valaki hozzájuk szól.
Én is kaptam egy csomó olyan levelet, amikor írtam egy nem ismerkedős témára, hogy én is olvasni szeretek, vagy inkább introvertált vagyok, hogy "És ugye még sose volt barátod?" vagy "Komolyan nem voltál még férfivel?"
"Ugye nagyon szégyellős vagy, ezért nem feküdtél le még senkivel?"
Ilyenkor fogom a fejem, de komolyan. Minden előzmény nélkül ezt csak így -.-
Már több párkapcsolatom is volt, illetve jelenleg is van, nem vagyok szűz se, köszönöm szépen, fogalmam sincs, hogy jön egymáshoz a kettő.
Aki érti, elmondaná?
24n
Én ambivertált vagyok, az introvertált és extrovertált közötti átmenet, van bennem mindkét szélsőség vonásaiból. Feltalálom magam egyedül is, és megfelelő társaságban is jól érzem magam, szeretek otthon is lenni, és menni is, mikor mihez van kedvem.
Nem gondolom, hogy egy introvertált félénk és önbizalomhiányos, de introvertáltak között sok ilyen van, valószínűleg ezért feltételezik egyesek.
Nem gondolom azt.
Kutyát sem érdekel egy lány, akinek kapcsolata van...:D
Én is introvertált vagyok, csak férfiban. Ha olyan társaságba kerülök, ahol jól érzem magam, amikor érdekel a beszélgetés témája, viszem a szót és a prímet. A többséggel kapcsolatban nem érzem úgy, hogy erőlködnöm kéne, hogy spannoljak vagy jópofizzak velük, viszont akad pár ember, akit fontosnak tartok, aki felkelti a figyelmemet, velük jól elvagyok.
Az introvertált ellenére nem érzem, hogy nekem kötelező lenne introvertált lánnyal ismerkednem. Volt már kimondottan extrovertált, nagyszájú csajom is.
Szerintem az a baj, hogy sokan a depressziós, önbizalomhiányos állapotot, a "jaj, puncit akarok mindenáron, de azt sem tudom, hol kezdjem keresni!" hozzáállást introvertáltságnak és mély lelki életnek ("érzelmességnek") tartják.
Kérdezhetek?
Mennyi az olyan ember, akika a saját tapasztalataikra alapozzák a világnézetüket, gondolataikat és nem egy általános közfelfogásra, amit innen onnan összeszedtek? Értesz? :D Remélem. Nem gondolok semmi ilyesmit egy introvrtált emberről sem. Ezért kell megismerni valakit azelőtt, hogy ítéletet hoznánk felette. Jót derültem a kérdéseden, tetszik ez a lázadás! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!