Miért fordítanak annyi pénzt és energiát a külsejükbe sokan, ha igazából a belső a lényeg?

Most nem arra gondolok, hogy akkor ne fürödjünk, ne szőrtelenítsünk és ne vegyünk minden nap tiszta ruhát, mert aki szeret, az majd ápolatlanul is szeret. (Próbálom megelőzni, hogy bárki is kiforgassa a szavaim).

Hanem arra hogy egyesek szerint piszok jóképű, legaláb 185cm magas alsónemű modellnek kell lenni, hogy egyáltalán rájuk nézzen egy nő, és ha ez nincs meg, akkor plasztika, amit lehet, jó kocsi, sok pénz, mert az még mindig segíthet.

Nők esetén meg ugye dúshajú, kerek fenekű, nagy mellű, pisze orrú, vastag ajkúnak, ha ez nincs, akkor majd jön a szilikon, a póthaj, a plasztika...

Sosem tetszettek a sablonos, jóképű férfiak, sőt, még csak esetem sincs, nincs semmi hasonlóság azokban, akik eddig megfogtak valamivel.

Én magam sem vagyok Playboy címlap, nem is törekszem arra, hogy az legyek, mégsem volt soha gondom a párkereséssel

Akkor mások miért a tökéletes külső hiányát, mint indokot hozzák fel?

20-as éveiben járó L