Szerintetek egy szakítás tönkretehet egy életet?

Persze, hogy tönkretehet. Nézd meg, hányan lesznek alkoholisták, öngyilkosok, hányan csúsznak le a legaljára egy szakítás után.

És most lehet azzal jönni, hogy épeszű ember így meg úgy, blabla, de ki az, aki teljesen épeszű ember? Senki, valami agybaja majdnem mindenkinek van, van aki a szülei, vagy a gyereke elvesztése miatt kattan meg, van, aki a munkahelye elvesztése miatt, valaki meg a párja elvesztése miatt.

Kérdés, hogy nézzük az életet. Időtartamra, vagy happy endre? Mert a válasz is ennek alapján születik meg.

Anyukám, a válás után 20 évig nem volt képes túllépni apámon. És ez elég hosszú idő. Gyakorlatilag felnőttem. Keserű tapasztalatai megmérgezték az életét és a döntéseit.

De amikor végre sikerült nyitnia a világ felé, meglelte a szerelmet, és újrakezdte az életét. Tehát a történetnek jó befejezése lett. (reméljük)

Anyám párja viszont pont abba ment tönkre, hogy nem lépett ki egy boldogtalan kapcsolatból. És tovább volt benne, mint érdemes lett volna. Így járta meg az emberség poklának poklát, aztán egy szép napon a delirium legmélyebb bugyraiból feleszmélt, és szép lassan rendbe tette az életét. Az ő életét anyukám tette teljessé, és akkor ismerte fel, hogy mi az a "szeretett, gondoskodás".

Egy szakítás önmagában nem tesz tönkre életet. Azt teszi tönkre, aki nem tud túllépni a szakításon.