Kapcsolaton kívül szex?

Nekem a jó szexhez, kellenek az érzelmek, a bizalom, hogy ismerjem a másik vágyait és, hogy ő is ismerjen.

Egy, aránylag "idegennel" nem tudnám elengedni magam, nem tudnék elég felszabadult lenni, így talán nem is tudnám azt nyújtani, mint, amit egyébként tudnék, ez, pedig az élvezet rovására menne.

Ha ismerem, szeretem azt, akivel vagyok, akkor teljesen odaadó tudok lenni. Ismerem, hogy mivel tudom teljesen felizgatni, mit élvez, mire vágyik, akár már egy pillantásából, vagy sóhajából is. Tudom, hogy, hogy tudom nyújtani az élvezetét, vagy épp minél hamarabb a csúcsra juttatni. Ugyanez fordítva is.

Ez, szerintem egy random idegennel, vagy akivel csak olykor-olykor összejárnék, nem menne.

Nekem ez lazán működik, mert nem érzem úgy, hogy kihasználnám a másikat, mivel kölcsönös megegyezés alapján létesítek ilyet.

Nincs szerencsém a szerelemben, soha nem volt még kapcsolatom, és lehet, h nem is lesz, de nem fogok emiatt szüzen meghalni, én párkapcsolatra lennék képtelen összejönni olyannal, akit nem szeretek (szerintem az sokkal nagyobb szemétség és kihasználás, ha elhiteted valakivel, h szereted és együtt vagytok, miközben a hátad közepére se kívánod, csak nincs jobb, meg kapcsolatfüggő vagy és muszáj valakinek a nyakán lógnod), a sima szexben viszont semmi rossz nincsen, ha mindketten élvezzük.

Nálam nincs. Egy pillanatig sem ítélem el azt, aki kapcsolaton kívül szexel, akár egyéjszakás, akár "dugópajtis" megoldással. Nyilván azért csinálja, mert neki jó. Azt sem gondolom, hogy ilyen esetben egyikük kihasználná a másikat, hisz nyilván mindketten ugyanazt akarják.

Nálam szimplán azért nincs ilyen, mert egyedülállóként nem vàgyom rá, ill. én a szexre nem "szükségletként" tekintek. Nekem szükséglet az evés, ivás, xarás, stb., szóval az alap fiziológiai szükségletek, amik nélkül nem tudok élni. A szex nálam nem tartozik ide.

Csak és kizárólak kapcsolatban tudom elképzelni a szexet.

Nem ítélem el, aki kapcsolat nélkül csinálja :) Nekem nem menne.

23L

Mindig is brutális libidóm volt, 12 éves korom óta maszturbálok napi szinten, amióta pedig nemi életet élek (10 éve) maximum három hónap kihagyásom volt, egy lelki probléma miatt. Elhiszem, hogy másoknak furcsa, ha valakinek erős a libidója, de ettől még számomra nem lesz kevésbé rossz, ha kielégületlenül fekszek le aludni. Számomra nem szükséges, de nyilvánvalóan plusz pont, ha a szexhez érzelmek is társulnak. Viszont egy arra megfelelő partnerrel, akár jobb is lehet az együttlét, mint a szerelmemmel, ugyanis nálam a konkrét fizikai érzés dominál, nem a lelki vonal, tehát ha valaki ügyesebb technikával él, nekem jobb érzés lesz, még ha lelkileg nem is kötődök hozzá.

Tudom, hogy ez furcsa, senki nem szokta megérteni, épp ezért nem is verem nagy dobra. Most szerencsére egy olyan párom van, aki szintén nagy libidóval van megáldva, és kiegészítjük egymást, nem kell magyarázkodni miatta.

Azt nem szoktam érteni, hogy pl a hozzám hasonló emberekről miért feltételezik rögtön azt, hogy csapongó életet élünk, hűtlen módon orrba szájba csalunk mindenkit válogatás nélkül? Soha nem voltam hűtlen, és nagyon komoly "szűrővel" szelektáltam mindig is (nálam az orvosi igazolás pl az egészségről alap), és pont azért vagyok teljesen elégedett a választottjaimmal, mert én mindig őszintén felvállaltam az igényeimet, nem ködösítette el őket az érzelem. Mások meg húsz év után jönnek rá, rosszabb esetben család mellett, hogy tombolni akarnak, mert sose volt rá esélyük. Szerintem ez sokkal rosszabb, hisz hazugság volt az, hogy neki minden jó és elég úgy.

N