Az a gondolat kezd megfogalmazódni bennem, hogy a mai 50-es férfiak már nem akarnak stabil, hűséges, megbízható kapcsolatot kialakítani. Igaz-ez?

Ezt teljesen jól látod,ugyanezt tapasztalom én is!

Tökéletesen megelégednének egy szexkapcsolattal,többet nem igazán óhajtanak.

apukam 50 evesen hazasodott eloszor de nem a felesegert, hanem a gyerekert, hogy lehessen gyereke, es ne legyen zabigyerek

amugy valoban ezek a ferfiak nem akarnak kapcsolatot csak max gyereket

Persze, mert aki akart, annak már régen van.

Ez nem csak a mai hanem a mindenkori egyedülálló 50-es korosztályra igaz.

Aki 50 évesen egyedül van:

- ha egyedülálló volt egész életében, akkor reménytelen eset, ne akarj tőle párkapcsolatot; valszeg anyukafüggő mamahoteles, örök gyerek, nem normális,

- ha elvált, akkor gyakran egy pocsék házasságból szabadul és ez remek érv arra, hogy ne kelljen többször felelősséget vállalnia (eddig sem tette, mert ha rossz volt a kapcsolat, akkor minek senyvedt benne évtizedekig),

- esetleg özvegy, de az meg hamar elkel általában.

Talán akarnak, de már feladták.

Volt olyan időszak az életemben, amikor nem szerettem volna elköteleződni, utána volt egy időszak, amikor komolyan kerestem társat, volt is 3 élettársam, ezek a kapcsolatok 2-3-4 évig tartottak, de most 8 éve kevésbé érdekel. Ez nem azt jelenti, hogy nem járok nyitott szemmel, és nem nézem meg a nőket, csak nem megyek fejjel a falnak.

Szeretnék stabil, örökké tartó kapcsolatot, de szinte mindenkiben látok olyan tulajdonságot, ami taszít.

Én azért nem nősültem meg, mert számomra az szent kötelék, és senkinél nem éreztem azt, hogy képes lennék igent mondani. Sok házasság végződik válással, mert hiányzik a tolerancia, a megértés, az összetartozás érzése.

Nagyszüleink még leéltek egymással 50-60 évet, nem volt opció a válás, de ma már...

Amúgy 47 éves vagyok.

Ugyan én nő vagyok, túl egy váláson, és még nem 50-es, hanem 40-es. De nekem is tökéletesen megfelel, hogy egyedül élek, azaz párkapcsolat nélkül. Azon túl, hogy ha úgy adódna, egy lazább kapcsolat beleférne, de együttélés, alkalmazkodás egy "idegen" ember szokásaihoz, rigolyáihoz... hát köszönöm, ez már nem kell.

Szóval én tökéletesen megértem az 50-es férfiakat. Ebben a korban már mindenkinek megvannak a kialakult megszokásai, nehezebben alkalmazkodnak az emberek, sok problémával, nyűggel jár. Ilyenkor már a családalapítás, gyerekvállalás ideje is elmúlt, akkor meg minek egymás nyakán élni. Mindenkinek megvan a nyugis kis otthona, magánszférája, ha találkoztok, akkor meg jól érzitek magatokat legalább együtt, és nem a problémákon kell dolgozni.