Ti kiakadnátok?

Visszaolvastam a barátom egy beszélgetését sokkal visszamenőleg. Egy lányról van szó, azt mesélte róla, évekkel ezelőtt társkeresőn találkoztak, randiztak, aztán a lány visszalépett, egy idő után kibékültek, azóta néha beszélnek, barátja van. De a beszélgetésben az összejövetelünk előtt többször úgy bókolt neki, mint senki másnak. Hogy meseszerűen gyönyörű, meg hogy az arca olyan de olyan szép, hogy ha oda kerülne, a híres színésznők felét letaszítaná a trónjáról. Ezt a színésznős dolgot többször is írta, volt hogy csak annyit, hogy olyan szép, mint egy színésznő. Újra meg újra írta, milyen szép az arca, de persze az alakja is tökéletes a számára. Tudom összejöttünk, velem van, tetszek neki, imád, annak a lánynak barátnője van, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mennyire de mennyire oda van azért a lányért. És nem csak a külsejéért! Elfelejtettem írni, de olyan bókok is voltak, hogy olyan okos vagy, az egyik legokosabb ember akit csak ismerek, meg hüledezett a csaj memóriáján, milyen éles. és persze a személyisége is tuti szimpi neki, ha már beszélgettek. Írta is hogy milyen aranyos. Meg hogy milyen szerencsés a barátja, ez többször is volt. Meg tök bizalmas volt vele, megnyílt neki. És a lány is neki. Nem tudom... Nehéz megemészteni. Szerintetek?