Van olyan aki el tudja képzelni hosszú távon poligám kapcsolatban éljen?

Lelkileg vagy testileg? Nem mindegy.

Vállalom a dühkitöltés és boxzsák szerepet a nulláig lepontozással, de nekem egy sajátos elvem van etéren: (ami akkor sem változik, ha leérvelitek hogy miben miért nincs igazam)

Társa, párja egyszerre egy van az embernek. Akihez mentálisan lelkileg, szellemi intimitásban kötődik. Az egy személy. Az egy személy, akit felhívok a városból, mert megláttam valamit a kirakatban, ami tetszene neki. Az egy személy, akivel együtt töltöm a szentestét, akivel együtt ébredek és reggelit csinálok neki.

A testiség ugyanakkor saját tapasztalatom szerint is még a legjobb lelki kapcsolatban is csak ideig óráig monogám. Azaz ha dúl a szerelem, akkor csak őt kívánom, csak ö kell.

Ám ez több-kevesebb idővel kopik, halványul, rutinná, megszokottá és megszokássá válik.

Ilyenkor jön sokaknál az az effekt, amit mások megcsalásnak neveznek, azaz testi kapcsolatot létesít az illető, vagy akár a pár mindkét tagja külső személlyel, személyekkelm hogy a hormonvezérelt, ösztönszerű dolgait kiélje. Amirőr nem tehet, hogy ezek a dolgok nem hagyják békén.

Voltam én hűséges házasember, akk szellemiekben és a tudatával rettentően utálta magában a kifelé kacsintgatást. A lelkiismeretem azt súgta, hogy maradjak hű, a testem, a biológiai kémiai dolgok meg azt, hogy szexeljek mással is.

Én ezt masztival és biszexuális lévén más férfiakkal való orális szexszel (leszoptak srácok) oldottam meg.

Nem volt komfortos ezzel sem szembenézni, de ezt betudtam a lealjasult testiség vetületének, mivel az alkalmi partnereket csak szexuális segédeszközként kezeltem, azt láttam csak bennük.

De lehet egy felvilágosult pár, aki swingerezik. Vagy szemet hunynak a másik kalandjai felett, amennyiben lelkileg erős a kapcsolatuk, kizárólag a testük vágyik másra. Vannak, akik a cuckold-ban hisznek stb.

De társ, a "párom" az az én olvasatomban egyszerre egy ember. Akivel élek, akivel közös életet menedzselek, akivel lelkileg megélem az intimitást, az egy.

Tehát a válaszom a kérdésre: testileg simán igen (orgia, swinger, cuckold, biparty stb)

Szellemi lelki síkon viszont nem.

Attól függetlenül, hogy sehogyan se felelne meg, undorítónak tartom azt, ha az egyik félnek (persze természetesen nem nehéz kitalálni, melyiknek, a válaszok is tükrözik...) lehet akár 3 is, a többieknek viszont csak az az 1 legyen...

Ez bennem akkora undort és agressziót kelt, hogy sajnos nincsenek betűk...

Undorodom a kettős mércétől, a megkülönböztetéstől, attól, hogy "dehát férfi", meg "mert férfi", és hasonló őskövületi ocsmányságoktól.

Akkor toleráljuk azt is, ha a nő ba$zcsikázik félre, vagy tart szeretőt, másik kapcsolatot. Mert miért is ne...

Egyébként meg a magam nevében:

Nekem nem kéne házas pasas, nem osztozkodom senkivel, köszi.

En igen

De a parjaim keptelenek szerelmesek maradni ha van egy harmadik. Mehcsalnak lelepnek es ennyi. Pedig engem nem zavarna a harmadik(persze ha nem elöttem van hanem mashol megoldjàk) de onnanstol hidegek közömbösek velem. A ferfiak keptelenek erre nekem ugy tünik.

Indoklasom csak annyi, hogy azert lennék benne ha lenne rà kepes ffi mert akkor nem lenne szakitas hatmadik miatt meg fekrelepes miatt elhetnenk tovabb boldogan.

Valoszinü nem lehet rossz az araboknal sem vagy hol a hàremesdi habàr ugy tudom naluk a szex az kb a nö kinzàsàt jelenti volt akinek a fél bélrendszerét ki kellett venni ugy megsérült . De ha hataron belül nezzük azaz a jo szex ismerve ha az hogy a nönek is jo, ha egy ffi nem hanyagolna nem lenne kevesebb a kapcsolatban egy masik miatt egy szal gondom sem lenne.

De ugy nez ki nem nagy csödörök. Egy nö kevés nekik de mar kettövel nem birnak el ugy hogy ne lenne hanyagolva valamelyik.