Úgy érzem elpazarlódik. Volt valaki hasonló szituban? 27/N

Itt egy ember van akin ott a szemellenző: te magad.

Én a helyedben legalább egy perc töredékéig elgondolkodnék azon, hogy mit mond el egy emberről az, hogy kit választ párjának? Szerinted emberek, csak úgy random kerülnek össze és aztán alakul és kész?

Megértem, hogy eszem a kefét miatta, de lásd be, a "szerelmed" boldog egy ilyen nő mellet. Viszont te annyira piedesztálra emelted a palit, hogy inkább a barátnőjére hárítasz minden rossz döntést.

Tanácsom pedig az én drága papuskámtól származik: ha leszállnál végre a magas lóról, észrevennéd végre, hogy az is termel lócitromot!

Úgy lehet ilyen nője, hogy teljesen félre ismered. Az a pár óra, amit együtt vagytok nem elég semmihez sem, főleg olyan környezetben, mint egy munkahely, így aztán szépen a fantáziád kiegészíti a lyukakat. Biztos ilyen, biztos olyan, ebben a szituban így viselkedne, abban meg azt mondaná.

Aztán most könyörtelenül szembe jött a valóság egy teljesen más közegben, és próbálod az egészet nem észrevenni. Ezt hívják kognitív disszonanciának. A csoda pasi igenis olyan, akinek az alkesz csaj jön be, sőt valószínűleg tőle se áll távol a partyzás, te viszont nem ilyennek fantáziáltad.

(Persze, tagadhatod, hogy nem igaz, te ismered, mint a tenyered, de egy nap majd rájössz, hogy tévedtél)

Jah, és a tldr azt jelenti, hogy túl hosszú, nem olvastam.

De a Google is kidobta volna, néha érdemes használni.

4-es és 5-ös válaszoló megírta azt, amit az én példám is alátámaszt. Évekig menthetetlenül szerelmes voltam egy kollégámba, istenítettem, nagyon szerettem, mindenemet odaadtam volna érte. Ő ezt tudta, de nem akart tőlem semmit, mert neki csak a nagyon szép lányok jönnek be, és úgy érzem, hogy neki a külső 80%, a belső 20%. Nagyon sokszor történt az elmúlt években, hogy amikor beteg volt, én vigasztaltam, gondoltam rá, vagy csak úgy igyekeztem támogatni. Többször megkaptam tőle azt, hogy az aktuális párja nem ilyen, pedig ő annyira igényli a gondoskodást. Ilyen esetekben mindig mondtam neki, hogy mégis azzal a lánnyal van, tehát valami oka csak van, hogy vele van és nem velem, még ha tőlem kapja meg ezt a gondoskodást. Ezen mindig elgondolkozott, de semmi változás nem történt. Aztán amikor más környezetben voltunk együtt, rájöttem, hogy a kollégám teljesen más, mint amilyennek képzeltem, és egy vita alkalmával nagyon csúnya dolgokat mondott nekem. Ezzel végleg elszállt a rózsaszín köd. A mai napig kedvelem őt, mert egy végtelenül jó ember, de már nem tudom elképzelni magam a párjaként - teljesen másképp látjuk a hétköznapi dolgokat.

Összességében ez nagyon szenvedős volt, én is sokszor gondoltam arra, hogy én sokkal jobb párja lennék, mint az aktuális lány. Egy időben az önbecsülésem, az önbizalmam teljesen tönkre vágta ez. Időközben rájöttem, hogy nekem milyen értékeim vannak, és ha őt ez nem érdekelte, akkor így járt. Ha neki olyan lány kell, aki tényleg nagyon szép, de kevéssé tud szeretni és kevéssé gondoskodó, miközben ő ezt nagyon igényelné, akkor legyen vele. Most már én sem szeretnék tőle semmit (az volt a vicces, hogy amikor mondtam neki, hogy már nem vagyok szerelmes, az első kérdése az volt: miért nem?)

Kérdező, majd rájössz erre te is, és el fogod engedni.