Miért baj az sok férfinek, ha egy lány nem kezd kapcsolatba olyannal, aki a szüleinél lakik?

#21:

pedig fejben elég gyerek vagy még, nem csodálom ha otthon úgy kezelnek...

én amióta főállásban dolgozom adok haza, amióta jobban keresek elég sokat én fizetek itthon, egyáltalán nem vagyok gyerekként kezelve, sőt! nem akkor leszel felnőtt ha külön élsz és nem akkor maradsz gyerek ha otthon élsz

nekem nem kell megalázkodnom senki előtt

"Nyilván nem is várnám el ezt a szintet egy 20 éves fiútól,de komoly kapcsolatot se."

Ilyen mentalitással remélem felmerült benned, hogy téged sem komoly kapcsolatra tartanak.

Ez nem elvárás, csak egy szempont, ami alapján szintén szelektálnak általában a nők. Pl. külső, egzisztencia, saját lakás, belső tulajdonságok... stb.

Ha nem talált volna megfelelő párt, lehet újragondolta volna, hogy magasra tette a lécet, de 30hoz közel azért a legtöbb férfinak is igénye van sajat otthonra, még ha egyedülálló is.

A ferfiak szempontjai mások, de ott is szép szammal akadnak olyan dolgok, amit nem minden nő tud (akar) megugrani. (A kerdező párja pl. nyilván friss, hamvas 18-20 éves leányzót akart, ez se kis elvarás 30 évesen, de ugye örülhet, mert összejött.)

#22 Te főzöl, mosol, takarítasz magadra? Vagy anyukád/apukád szolgál ki (nem írtad, melyik szülőddel élsz)?

Nekem nincs azzal gondom, ha valaki otthon él, akár anyagi, akár egyéb megfontolásból, de nem tudom felnőttnek tekinteni, ha nem képes magát ellátni, hanem elvárja, hogy anyuka szedje össze a szennyesruhát utána, ellása, mint egy gyereket.

"Nyilván 20 éves lányként nincs saját lakásom,ezt egy férfitól se vártam el. Van párom,ő is lakást bérel szerencsére,vele lakom."

Nem az a lényeg, hogy hány évestől várod el édesem. Az a lényeg, hogy te a jelenlegi párodtól elvárod a külön lakást, egzisztenciát, de mire fel? Mert te ezeket nem tudod neki megadni. Semmi jogod ahhoz, jogod ahhoz, hogy ilyeneket elvárj egy férfitól, ha ezt te sem tudod megadni. Fordítva ülsz a lovon. Amíg a szüleid tartanak el, nincs önálló kereseted, nincs saját lakásod/nem bérelsz lakást, addig maradj szépen csendben, ülj csak le babázni és ne követelőzz, mert semmi jogod hozzá.

Egyébként én azt tartom szánalmasnak, hogy van egy 20 éves lány, aki ilyen dolgokat követelne tőlem, holott ő meg semmit sem tudna adni. Beleülni a kényelmesbe az megy. Tegyél le te is az asztalra valamit, aztán utána tárgyalhatunk. Amíg az nincs meg és egy 20 éves szülőkkel élő gyerek vagy, addig meg inkább maradj csöndben.

#25:

kaját magamnak veszem munkahelyen, otthon nagyon keveset eszem, de a konyhában nem is vagyok jó, szóval max hideget, de apám szokott főzni (vele élek), vagy van amikor rendelünk pizzát, vagy elugrunk kajálni (én szoktam fizetni)

mosásról annyit, hogy a mosógép mos :D ebből volt egy vitánk, hogy kevés ruhát ne rakjak be (6 személyes családra lett véve a mosógép, szóval hetente, 2 hetente van mosás) így én csak fizetem a mosó szert és teregetni is szoktam, de ez felváltva

nem szolgál ki senki, utazás, kaja-pia mindent én intézek, max ha apám főz, vagy ha küldenek mamámék akkor eszek főtt kaját, de sokszor van olyan is, hogy van főtt kaja, de nem eszek belőle, mert nem kívánom általában ennek más háttere lehet, de ebben most ne menjünk bele

azért nem kell utánam összeszedni a szennyest :D amikor együtt élt a család akkor is meg volt a rend erre, mindenki maga ledobálta a saját szennyesét

takarítani is én takarítom a saját szobámat, meg az előteret néha

általában a szobámban vagyok amikor otthon vagyok, szóval nem sok levegőt zavarok máshol, de lehetőségem lenne sok dologra, ja meg néha edzeni szoktam lejárni a pincébe, kb ennyi amit otthon csinálok

ha elköltöznék, akkor is tudnék önálló lenni, azért nincs abban semmi olyan nehéz amit ne lehetne megoldani

A pasija lakásából bárki könnyen oszthatja az észt, hogy az a felnőtt aki nem a szüleivel lakik :D

Inkább lakok Velük és gyűjtögetek, mint hogy várjam hogy majd a pasikám a fenekem alá tesz mindent...

szerintem ez egy elég rossz érv, hogy majd ha neked is lesz sajátod, akkor várd el. férfiak meg elvárnak más dolgokat nőktől. mindenki más, számára fontos dolgokat vár el. nincs értelme sz art dobálni, hogy akkor most minden férfi és nő feleljen meg minden férfi és nő elvárásainak is, mert ne csak a számára fontos dolgokat tudja nyújtni a másik, hanem azt is, amit tőlem vár el, bár ez nekem nem is fontos igazából, de azért mégiscsak hogy képzeli. aztán majd jön a nő is meg a férfi is ezzel az érvvel. nem sok értelme van.

én 22 éves vagyok, most végzek majd egyetemen, albérletben lakok. nem pesti vagyok, ezért kénytelen vagyok.

a barátom 25 éves, ő is otthon lakik és még diák. neki könnyű bejárni. a legtöbben már őt is leszólnák, hogy ennyi idősen otthon lakik. engem nem zavar, úgyis diákok vagyunk mindketten, majd összeköltözünk amikor mindkettőnk dolgozó ember lesz.

de azért aki 30 éves és fölötte, annál már szerintem is fura, hogy otthon lakik, nem vágyik távollétre a szüleitől. mondhatjátok, hogy otthon nem vagytok gyerekként kezelve, de én nem ezt látom. nővérem 31 éves. akárhányszor otthon van, ugyanúgy van kezelve mint én, ugyanúgy a szüleim gyereke, az is marad mindig. nem mondják meg neki hogy na most este tízkor már aludni kell, meg ilyenek, mint egy kisgyereknél, de ettől még abszolút úgy állnak hozzá, mint egy gyerekhez. gondoskodni kell róla, kis ebédet főzni neki, bevásárolni se kell elmenni stb.

a pénzgyűjtést megértem. nővérem is pl lakott otthon, hogy legyen egy kis tőkéje felvenni fitelt hogy saját lakásba költözzön. ezt meg is tette. az már kevésbé tűnik reálisnak, hogy egy lakásra, házra valót majd összegyűjt amíg otthon van. és majd 40 évesen elköltözik? :D

szóval nekem szimpatikusabb egy olyan ember, aki alapvetően vágyik az egyedüllétre, az önállóságra, mert én is ilyen vagyok.

ettől még nem dobnék 30-as férfit ezért, előtte nyilván megismerném, kiderülne milyen ember, miért lakik otthon stb. bár én előbb mindig barátkozok, és csak később válik romantikussá a kapcsolat. :D

meg ez is mi, hogy mert te mit tudsz felmutatni 20 évesen. hát most 20 évesen még mit tudnék? :D azt hogy egyetemet elvégzem esetleg. de egy 20 meg egy 30 évest ne hasonlítsunk már össze. 20 évesen konkrétan lehetetlen még elérni bármit is. kivéve persze ha érettségivel az iskola letudva, és elmegy dolgozni az ember. akkor lehet valami fos albérlete egyedül.

29-es:

Márpedig én is azt várom el a páromtól, amennyit adni tudok, se többet, se kevesebbet. Ez így lenne a normális.