Jogos a felháborodás és a balhézás? Mert szerintem nagyon nem? 19/l

Röviden az a lényeg, hogy összejöttem a barátommal úgy 2 hónapja, most már publikus is a dolog. És közben azért ismerkedtem egy másik sráccal is illetve azért nem nevezném ismerkedésnek mert csak egyszer hívott el normálisan valahova egyébként meg baromira nem haladt semerre az ügy, közben a mostani párom meg nyíltan kimondta mit szeretne tőlem én meg adtam neki esélyt és most itt vagyunk, összejöttünk végre. A másik srác inkább csak játszotta az eszét meg szerintem arra várt, hogy én szedjem őt össze vagy fussak utána vagy nem is tudom :D

Ha pedig adódott egy kis romantikus helyzet azt elrontotta azzal, hogy Ő nagyon szeretne valamit de úgy érzi nem elég jó hozzá blablablabla, Ő sosem lehet boldog blablablabla... Tök nyilvánvaló mire akart kilyukadni ezzel az önsajnáltató szöveggel. Amit nem értek mert egyébként adtam volna neki esély, ő is normális meg jólelkű tudom én. De ezt elrontotta, hogy így mondjam.

Amikor ezt így neki is elmondtam, mivel teljesen kiborult, hogy én nekem barátom van nos csak mégjobban kikelt magából. Azt mondta átvertem és, hogy végig csak szórakoztam vele, összetöröm a szívét pedig csak engem akar, sosem ismert még ilyen lányt, szerelmes..... Na mondom hoppá, erre egy porszemnyi dolog sem utalt, sem arra, hogy komolyan bármit is akarna tőlem.

Aztán kikérte magának, hogy neki "régebb óta tetszettem" mint a barátomnak aki amúgy is egy barom mert stb stb, szidott még aztán elváltunk. Azóta írt, hogy ne haragudjak és találkozzunk, mondom szó sem lehet róla.

Most szerintetek ez normális? Mert szerintem én semmi rosszat nem csináltam és mégis lelkiismeret furdalásom van miatta. Én érzem még sz**ul magam pedig én tök normálisan álltam hozzá szerintem korrekt voltam még jobban is erőltettem a dolgot mint kellett volna. Ne értsétek félre nem akarok tőle semmit, a barátomat szeretem mostmár :) Ő úgy hódított meg ahogy kell :) Csak azért sajnálom azt a kis hülyét... Nagyon kikészült dehát most mit tudok csinálni?! :/