Lányok ti is úgy gondoljátok, hogyha lesz majd gyereketek, akkor ne sajátítsátok ki ne mondjátok meg, hogy mit csináljon, hanem szabadságot adjatok nekik?

Attól függ, mit jelent itt a "szabadság".. Nem vagyok híve annak, hogy mindent engedjünk meg a gyereknek, mindent legyen szabad, sose szóljunk rá... Kell a nevelés, kell némi szigor, hogy ember váljék belőle.

Viszont pl azt nem tartom normálisnak szabályozni, hogy milyen zenét hallgasson, kék vagy piros pólót hordjon, és hasonlók. Legyen saját személyisége.

Én nem akarom cseszegetni a gyereket de ha nem szabok határokat elvesztem a szülői tekintélyt és mikor nagy fas.zságot csinál akkor sem szólhatok semmit hisz nincsenek előtte szabályok amikre hivatkozhatnék. Öntörvényű lesz és kezelhetetlen ha alapvetően jellemző ez a személyiségére.

Én abban hiszek hogy a születés előtt le kell fektetni szabályokat amikhez mindkét szülő ragaszkodik így a gyerek pontosan tudni fogja a határokat így a lázadó korszakán kívül nem igen lesz gond. A csesztetés akkor szokott kialakulni ha a gyerek nem lefektetett szabályok között nő fel hanem már nagyobbacska mikor rá akarják erőltetni az addig nem létező szabályokat.

Én legalábbis ebben a szellemben szeretném nevelni a gyerekem ha lesz.

Én az aranyközépútra szavazok. Nem felhőtlen szabadság, de nemis vaskalapos fegyelem. Hagynám hogy szabadon gondolkozzon, de tanácsot adnék neki és segíteném, hogy az elképzeléseiből a legtöbbet lehessen kihozni. Jó példát kell mutatni neki, rávezetni a fontosabb dolgokra, és arra hogy az életkorának megfelelő dolgokkal foglalkozzon. Sokat kell vele beszélgetni és a nevelés is fontos. Én sem voltam annyira elengedve anno, de nem fogtak vaskalapos fegyelemmel, mivel olyan dolgokat tanítottak nekem és úgy neveltek fel hogy meglegyen a magamhoz való eszem.

25/N