Miért nem tudom már végre elengedni?

Gimnáziumban volt egy nagy szerelmem. Plátóinak nevezném, mert sosem volt köztünk semmi. Voltak jelei annak, hogy tetszem neki, de akkoriban semmi önbizalmam nem volt, eszembe sem jutott, hogy esetleg viszonozná. Ettől függetlenül egész gimnazium alatt szerelmes voltam belé.

Jogos, ha nem ismertem rendesen, hogy szerethettem bele, józan ésszel én is így gondoltam, de amit éreztem, az jóval több volt egyszerű tetszésnél.

És nem múlt el. 10 éve lesz lassan, hogy kilencedikes voltam. 5 éve nem láttam, semmit nem tudok róla. De nem telik el úgy óra, hogy eszembe ne jutna, a mai napig tisztán emlékszem az arcára, mindenre, rendszeresen álmodok is vele.

Van mikor erősebben rám törnek az emlékek, olyankor előveszek egy dobozt, ami tele van olyan ,,levelekkkel", amiket róla/neki írtam, persze ez nem könnyíti meg, de nagyon fáj valami.

Egyszerűen képtelen vagyok elengedni. Olyan mintha még most is várnék rá.

Es a legnagyobb probléma, hogy van párom, akit nagyon szeretek, de olyan mintha becsapnék ezzel mindenkit, mert annyira mint azt a fiút, nem szeretem. De remélhetőleg alakul, vele képzelem az életem, és ha ez az ,,emlék" nem lenne, minden tökéletes lenne. De már nem tudok egyszerűen mit csinálni, hogy elfeljetsem, megőrülök.

Tudom, hogy az egész gyerekes, felnőtthöz nem méltó viselkedés,ki lehet röhögni,de nincs hová fordulnom, nem akarom már ezt tovább, el akarom felejteni végre, de fogalmam sincs hogyan.

Kérlek, aki tud, segítsen.