Ez általános jelenség a Magyar pasik körében, vagy cask egy szűk, de annál hangosabb rétegről van szó?

Szerintem is túl vannak az ilyenek itt reprezentálva, de ez annak is köszönhető, hogy ha egy férfi élőben kezdené el ezt csinálni, akkor abban a társaságban valószínűleg elvágná magát teljesen, mivel egy férfi szenvedését nagyjából leszarják és ha panaszkodik, akkor megvetik. Szóval inkább feljönnek ide, és itt panaszkodnak név és arc nélkül.

Szerintem odakint is vannak akik így gondolkodnak, már csak abból is kiindulva, hogy milyen magas arányban vannak a társkeresési problémákkal küzdő férfiak, de ezt élőben érthető okokból nem fogják a tudtodra adni.

"Akik paráznak, hogy nem less modell nőjük, de ők saját magukat rondának vallják."

Hát egy ronda, vagy átlagos pasinak nem is lehet jó nője, ha nincs pénze. De a meggazdagodás itt Magyarországon nem egyszerű.

Minden sikertelen ember szereti ráfogni a kudarcait a körülményekre. Mivel pedig Magyarország közel sem a pénzes fiatalok országa, sokan vannak, akik erre vezetik vissza a balul elsült kísérleteiket. Már, ha egyáltalán beszélhetünk valamilyen kísérletről, hiszen a legtöbben oda se mernek menni a csajhoz, mondván, hogy úgyis elzavarja őt a halál fa52ára.

De nyugi! Akinek van pénze, az is talál elegendő okot, amiért neki nem sikerülhet. Alacsony, vézna/kövér, kicsi a farka, elmentek/megjöttek a fecskék, stb, stb.

Egy közös van bennük; mindig a nőt hibáztatják.

Mindazonáltal hiba lenne olyan nagyon népes csoportról beszélni, csak az ember agya evolúciós okokból úgy van bekötve, hogy csak a nem várt eredményt jegyzi meg. Ezért vannak sokan, akik úgy érzik, hogy nekik semmi sem sikerül, mert sikert egyszerűen nem konstatálja az agyunk. Hiszen azt vártuk, azért tettünk valamit. Itt persze nem a nagy sikerekre kell gondolni.

Példa; elindulsz a boltba, venni két zsömlét. Ha ez sikerül, másnap már nem emlékszel rá, hiszen a túlélés szempontjából nincs rá szükséged, hogy ezzel az információval terheld az agyadat. Ha azonban defektes lesz a biciklid, nem tudsz elmenni a boltig, vagy épp az orrod elől viszik el az utolsó zsömléket, az nem várt eredmény. A túlélés érdekében szükséged van erre az információra, tehát az agyad elraktározza. Tegyük fel, hogy egy év alatt 300x mész el a boltba két zsömléért. Ha ebből csak kétszer jársz sikertelenül, már úgy érzed, hogy "folyton", "állandóan", mindig ez történik, és te milyen balszerencsés vagy. Pedig 298 alkalommal semmi sem jött közbe.

Sajnos egyébként az agyunk ilyetén beállítottsága gyakran vezet váláshoz is. Ha férj kétszer elöl hagyja a lerúgott zoknit, vagy nem mossa el a kávéscsészét, vagy tudomisén, milyen égbekiáltó bűnt követ el, a feleség úgy érzi, hogy állandóan ez történik. Vagy ha a feleség az év két napján nem hajlandó szexelni, a férj egy idő után úgy érzi, hogy "soha" nem kapja meg, ami jár neki. :-))

"Minden sikertelen ember szereti ráfogni a kudarcait a körülményekre."

Mert az esetek többségében a sikertelenség oka a körülmény. Ha valakit pl. a szülei vertek, akkor értelemszerűen frusztrált lesz. Ha valakit kiközösítettek, mert olcsó ruhákra volt pénze, akkor értelemszerűen frusztrált lesz. Az egyetemista, gazdag csoporttársaim közül senki sem okolja a negatív dolgok miatt a körülményeit, mert mindnek jó volt. A lepukkant, azóta bezárt általános iskolámból mindenki, mert rossz körülmények között kellett próbálkozniuk. Aztán vagy összejött, vagy nem. Teljes mértékben a szerencsén múlt.

"Már, ha egyáltalán beszélhetünk valamilyen kísérletről, hiszen a legtöbben oda se mernek menni a csajhoz, mondván, hogy úgyis elzavarja őt a halál fa52ára. "

Akkor miért mennének oda? Nem mindenki szereti százszor hallgatni, ahogy elküldik őket oda. Megpróbálják párszor, aztán ráunnak.

"Egy közös van bennük; mindig a nőt hibáztatják."

Ha folyamatosan a nők küldik el őket, akkor kit hibáztassanak? Ha esetleg ezek a nők adnának választ, hogy min kéne javítani, mindjárt nem lenne ekkora probléma a dologból.