Más csúnya lány/nő is van ezzel így?

Hidd el, nem gondol rád senki.

Én tök felszabadult vagyok, mert tudom, hogy nem néznek rám úgy. Szerintem jó dolog. Az embert látom másokban.

Más nők: én arra gondolok, hogy milyen jó napja van mindenkinek a közelemben, mert nem lesznek tőlem önbizalomhiányosak - sőt.

Más férfiak: szinte pánikolok, főleg, ha észreveszem, hogy valaki (rám)néz. Ha tehetem, olvasásba menekülök, még gyaloglás közben is.

Vagy 20 éves koromig ránézni se mertem egy férfira, fiúra sem, nemhogy flörtölni, mert tiniként csúnyácska voltam, ráadásul nagyon-nagyon szép barátnőim, szobatársaim voltak, szépségverseny győztesei, bálkirálynő, strandon bikinis verseny győztese. Én mellettük egy szürkés-barnás kis veréb.

Láttam, hogy a srácok annak örülnek, ha ezek a szép lányok szólnak hozzájuk, hiába volt mindegyik lánynak több éves kapcsolata, mégis nekik csapták a szelet. Rám ügyet sem vetettek, sose kérték el a számom, velem nem akart soha senki beszélgetni, én sose kaptam egy bókot sem, nemhogy randimeghívást.

Én ebben nőttem fel, szóval meg se fordult a fejemben, hogy nekem is lehet esélyem, hogy esetleg én is tetszhetek valakinek, mivel ilyenre sose volt példa. Olyanra volt példa, hogy beültünk valahová egy barátnőimmel, odajött egy srác az egyik bnőmnek tenni a szépet, megkérdezte, leülhet-e. Leülhetett. Két bnőm kiment a mosdóba, egyedül maradtam a sráccal. Ő inkább kiment rágyújtani, nehogy beszélgetnie kelljen velem. aztán visszajött, mikor a bnőim is visszatértek és akkor már persze beszédes volt meg vicceskedő. Elmondani nem tudom, milyen rosszul esett.

Így indultam neki a felnőtt létnek. Nagyon nehéz volt, sok év munkája kellett hozzá, meg idő, ami alatt valahogy kialakultak az arcvonásaim és egy átlagosnál kicsikét szebb arc lett a végeredmény. Megtaláltam a saját stílusom, h mi áll jól, miben vagyok elegáns, csinos, vonzó, laza sportos, stb. úgy hogy divatos is legyek meg egyedi is. kicsit. De a másik nemtől sokáig féltem. Hiába kezdeményeztek már nálam is, sokáig tudtam elhinni, h ez valódi, h nem átverés, hogy tényleg én érdeklem őt és nemcsak azért keres,h valamelyik bnőm számát megszerezze vagy hogy a közelébe férkőzhessen.

Volt ilyesmi nekem is.

Mindig csak a barátnőimhez mentek oda szórakozóhelyen. Ha voltunk mi mondjuk négyen, meg volt ott egy négy fős fiú társaság, és odajöttek, akkor mindig az volt, hogy hárman odamentek a barátnőimhez, egy meg eltűnt, vagy közölte is, hogy akkor ő hazamegy, vagy átmegy máshova bulizni.

Suliban rengeteget csúfoltak, néha megvertek, állandóan beszólogattak, elvették a cuccaimat, stb.

Mikor valami alkalomra felvettem egy csinos ruhát, megcsináltam a hajam, enyhén kisminkeltem magam, minden téren a maximumot hoztam ki magamból, akkor annyi volt a jutalmam, hogy egy falka évfolyamtársam megbámult, és annyit mondtak fintorogva bele a szemembe, hogy "jézusom..."

Vonaton, villamoson mindennapos volt, hogy a közelben ülő korombeli srác inkább átült máshova, amint volt hely.

Néhány fiú mondjuk nagyon rendesen viselkedett velem, mert a legjobb barátnőm kifejezetten gyönyörű volt mindig is, és sokat nyaggattak engem miatta, hogy mutassam be, vagy ilyesmi.

Amíg közoktatásban tanultam a szülővárosomban, a korosztályomban kb mindenki a csúfnevemen ismert.

Én is mindig borzalmasan éreztem magam.

Aztán elkerültem egyetemre, ott egyik csoporttársamnak a haveri körébe, ami egy teljesen más világ volt Számomra. Egyreazt senki nem ismerte a múltam, új eséllyel indultam. Másrészt abban a társaságban mindenkiben volt valami "fura", ami miatt mások kinézték őket kicsit. Volt a társaságban aszexuális, volt aki már próbálkozott öngyilkossággal még régebben, volt akinek mozgásszervi betegsége volt, volt akinek csak tele volt varrva az egész teste és emiatt nem szerették sokan, volt aki romantikus verseket írt... Ebben a közegben jól éreztem magam, mert mindenki teljesen elfogadó volt. A kutyát nem érdekelte, hogy nézek ki. Mikor pedig szép lassan felengedtem köztük, és mertem tényleg beszélgetni, akkor már bírtak is. Olyan 3 év után össze is jöttem egy sráccal, ki néha oda járt. Neki is voltak elég nehéz dolgok az életében, így nagyon megértő és türelmes volt velem, és a mai napig az, ha problémám van.... Emellett pedig odáig van értem, a külsőmért is. Ilyet még soha nem éreztem, de rajta látom, hogy tényleg tetszek neki.

Ez pedig adott bátorságot nekem, mivel szerettem volna, ha büszke lehet rám, elkezdtem keresgélni a stílusom, ami jól áll. Bátrabban öltözködök, kipróbálok új dolgokat, magabiztosabb vagyok, és csodák csodája, néha már előfordul, hogy úgy néznek meg pasik, hogy nem fintorognak. Ha pedig mégis megteszik, akkor nem veszem magamra, mert tudom hogy a páromnak tetszek, és ez a fontos nekem. Majd akinek nem jövök be, az nem néz rám, aztán annyi. Viszont én magamat megszerettem, már nem rossz érzés emberek között lenni, férfi társaságban is feltalálom magam már.

Mindenesetre nagyon nehéz volt ezt elérni, évek munkája. De megérte!