Miért ítélik el az emberek az olyan 30 feletti férfiakat, akik nem akarnak párt, sem feleséget, családot, sem gyereket?

Én nem úgy látom hogy elítélnének, egyszerűen csak szekálnak miatta. Ha szinglikről van szó, a legtöbb ember elméjében huszonéves lányhordák képe villan fel. Ha egy férfi szingli, az zavarja az emberek komfortzónáját, idegen, ritkán találkoznak vele. Talán el sem tudják képzelni, milyen lehet. Az ember alapértelmezetten társas lény, ha valaki szembeköpi ezt az ösztönt, az jogosan váltja ki a csorda (jelen esetbe társadalom) furcsállását.

Van még egy jelenség, amit magamon igen erősen tapasztalok, ez pedig az irigység. Középiskolai/egyetemi barátaim nagy része már megházasodott (jó részük el is vált, bizonyára csak azért, hogy behozzuk Belgiumot a válással végződő házasságok arányában), és igen gyakran kapok tőlük olyanokat, hogy de jó nekem hogy oda mehetek ahova akarok, azt csinálok amit akarok, hogy marad a fizuból a hónap végére, stb ... Egyszerűen olyan érzésem van, hogy maguk is úgy szeretnének élni mint én, csak a társfüggőségük, a csordának való megfelelési kényszerük meg az asszony visszatartja őket. Aztán persze ilyen mellett nem megy el az ember szó nélkül, így heccekkel próbálják oldani kétségbeesésüket, hogy biztos meleg vagyok, ne adj Isten pedofil vagy nekrofil, esetleg ezek kombinációja, vagy hogy nem nőttem még fel (ez mondjuk igaz), nem tudok felelősséget vállalni, önző vagyok, ilyesmik. Nem hinném hogy komolyan gondolnák.

Hasonló, de végső soron más hang, akik demográfiára, fajfenntartásra, ilyesmikre hivatkozva tartják a szingliket szar alakoknak, mert hogy azok nem fizetik vissza a társadalomnak azt, hogy amaz kinevelte őket. Ebben az esetben gyakorlatilag nem a szingliség kerül elítélésre -esetünkben a 30-as férfi-, hanem a vélt vagy valós tény, hogy a szerzett javait nem forgatja be a társadalom jövőjébe. Ez morális értékektől függően válhat elítélendővé, de könnyen lefegyverezhető, ha a szerzett javaidnak egy részét visszaforgatod a társadalomba mindenféle szép nevű szervezeteken keresztül (akik jó esetben max a felét teszik zsebre, de az már tényleg nem az egyedülálló férfiú sara)

Házasságot, gyereket nem akarni szerintem normális dolog. Aki tudja, hogy nem képes rá, jobban teszi, ha nem vállalja egyiket sem. Nő vagyok és tudom, hogy egyikre sem vagyok alkalmas, mert nagyon igénylem az egyedüllétet.

De vannak olyan dolgok, amiket szégyellnék nem megcsinálni, mert magamtól igényem van rá. Ilyen pl a mostanában felkapott fogmosás téma. Egyedül élek, mindennap zuhanyzom, napi 2× fogat mosok. Nem azért, mert vki megcsókolna, hanem mert nekem ez igényem.

Ugyanez az önellátás. Ha anyukám mosná a ruháimat, hülyének érezném magam. Ha 30 évesen nem lennék képes gondoskodni önmagamról, azt magam előtt tartanám cikinek. Kb mint mikor mondok vmi hülyeséget, és napokig az jár a fejemben.

" Ebben az esetben gyakorlatilag nem a szingliség kerül elítélésre -esetünkben a 30-as férfi-, hanem a vélt vagy valós tény, hogy a szerzett javait nem forgatja be a társadalom jövőjébe. "

Ja,mert tudjuk,hogy mindenki,aki gyereket vállalt,az a társadalomnak hasznos dolgot hozott létre.

Maradjunk annyiban,ha az élet így működne,akkor az emberek képesek lennének kommunizmusban élni.

Már bocs,de hogy a fenébe lehet elvárni ugyanazt emberektől,amikor mindenkinek mást dob a gép.

Van,akinek magát eltartani is nagyon nehéz,nem örököl,nincsenek jó képességei,nem néz ki jól,csak munkából tudja fenntartani magát.

Még mások örökölnek,jó adottságokkal rendelkeznek.

Már hogyan lehet elvárni azt,hogy ugyanazt hajtsák végre?

Ahogyan most működik a világ azzal te nem a társadalomnak teszel bármit is azzal,hogy szülsz 2-3 gyereket,hanem újratermeled a rabszolgatartó társadalom rabszolgáit.

Ha egyenlőség lenne,senki nem szorgalmazná a gyerekvállalást ennyire.

Másrészt egyszer a ma ismert világunk el fog tűnni,az emberiség fennmaradása is véges,így annak illúzióját fenntartani,hogy örökké lesz emberiség,nevetséges.