Komolyan ennyire nincs a többségnek önkritikája?

Nyugi, mindkét nemet bántom.

Először itt a férfiak: amelyik ronda, azt hiszi egy főnyeremény. Rendes, kedves, okos, vicces, hibátlan. Náluk az az alap, hogy ha kívül rondák, belül akármilyenek, az jó. Aki helyes, az csak bunkó paraszt lehet. Leírják, hogy ők jó emberek, de akkor miért nincs nőjük? Felsorolnak egy álomembert, aki kb. filmekben sem létezik. De ők azok, és csak ők tudnak szeretni igazán. Tökéletes belső.

A másik, a nők, mikor kiírják az olyan kérdéseket, hogy "ti melyik lányt választanátok?", és itt mindenki azonnal levágja, hogy melyiket akarja a kérdező, hogy válasszuk. A kérdező meg hülye, mert azt hiszi, mekkora furfang, hogy az "utált" lánynak betesz pozitív tulajdonságokat. Csak azt felejti el, hogy annak a lánynak, aki mind tudjuk, hogy őt képviseli, SEMMI rossz tulajdonságot nem tesz be!

Tehát a többség csak a pozitív tulajdonságait látja? Én is látom a jó tulajdonságaimat, de ugyanannyi rosszat is. Soha nem mondanék olyat magamról, hogy "jó ember" vagyok, úgy érzem, ezt pont rajtam kívül mindenki másnak tisztje megítélni.