Miért erőszakoskodnak sokszor a párkapcsolattal kapcsolatban?

Szerintem mindenkinek ismerős, aki volt egyedülálló, vagy épp egyedülálló, ez most nem épp az én esetem, de közeli (ugyanis nekem párom van). Egyértelműen a személy kimondja, hogy most pihen egy keveset , nem vágyik kapcsolatra, tehát erre a békés egyedüllétre van szüksége, mert úgy érzi nagyot csalódott.

Mégis egyszerre kettő ember is mondogatja neki, hogy nyitott szemmel, és szívvel kell járni , hisz az igazi ott lesz valahol biztosan.

Meg , hogy nem búslakodhat örökre, ki kell lépni a csigaházból... Fel sem merül az ötlet senkiben, hogy valaki más, mint mi, és tényleg szüksége van arra, hogy most kicsit magával foglalkozzon, magát sajnálja?

Ismertek ilyen 'okoskodó ' embereket.

Kb fél éve mentek szét a fiúval , ez nem olyan nagy idő, hogy egyből belevágjon egy másik kapcsolatba ha nem érzi úgy.

Mit gondoltok, melyik helyes, amit a két személy csinál, vagy ahogy én gondolom?