Nem tudok örülni a barátnőm sikerének és kiakaszt pár dolog. Lusta, hanyagol, elegem van. Rossz ember vagyok?

21/F. Ő 21/N.

Több mint 10 hónapja együtt vagyunk, együtt is lakunk. Én költöztem hozzájuk, a szüleivel élünk meg az öccsével. Mostanában kiakaszt, nem érdekli amit mondok, nem figyel rám...ezáltal unom a viselkedését és kezd elegem lenni belőle.

A sikerével kapcsolatban az, hogy átment a kresz vizsgán, de még a nagyja hátravan, avagy a vezetési vizsga..Na most én ennek nem tudok örülni, hogy megcsinálja a jogsit..és igazából nem a sikerével van baj, mert az oké hogy sikerült neki, viszont másik szemszögből igen, mert ez vezet a jogsihoz.

Összegzem:

1. zavar hogy hamarosan meglesz a jogsija.

2. munkanélküli és idegesít.

3. zavar hogy kinyalják a s*ggét és kifizetik neki a jogsit..

4. idegesít hogy a semmiből, csakúgy a jogsi után kap autót. Nem mondta még ezt senki, de tudom.

Részletesebben: Zavar hogy az anyjáék kifizették neki a jogsiját, ezáltal nem is töri a szárnyát hogy keressen munkát mert még ezt is kifizették helyette..Kocsit is biztosan fog kapni, és akkor már tankolni is fogják, mert hogyha van autó és jogsi akkor már járkáljon is vele..Na itt a gond, majd megy a nagy barátnőivel találkozgatni akikkel egésznap dumál facen, és inkább velük foglalkozik mint velem..meg kitudja még hova megy. Lényegében oda ahova akar és amikor akar. Ez zavaró. Nem bezárni akarom, csak idegesít hogy akkor tuti majd lesznek egésznapos programjaik és kitudja hogy pasizni is fog..Igen! nem is bízok benne.

Igaz nekem is kifizették volna apámék a jogsit, meg vettek volna kocsit..de rohadtul nem fogadtam el, nem akartam őket lehúzni hanem megkerestem magamnak a rávalót és én segítettem még őket amíg otthon laktam. Hasonlóan állnak szüleim és szülei anyagilag. Tehát nem a pénz a gond, ne értsétek félre.

Amikor ideköltöztem, 5 hónapja akkor állást kerestem, mert ahol laktam ott felmondtam..500km távolságra laktam..másik országban, és hogy mindent otthagytam miatta, azt sem értékeli de ez most nem számít. Szóval állást kerestem én is, és barátnőm is már tavaly óta, mert akkor fejezte be az egyetemet. Mindkettőnknek mondták hogy keressünk valamit ami megfelel, vagy olyan ágban amit tanultunk és helyezkedjünk el mihamarabb. Noha nem azért mert ingyenélők voltunk, hanem hogy legyen pénzünk amire kell..saját célra. Rendesek voltak mert nem b*sztattak a munka miatt. Én elektronikát tanultam, nem tudtam elhelyezkedni és mégis bevállaltam egy átlagos gyári munkát..neki meg semmi nem felel meg, sokszor mondja hogy ennek meg annak írt állás ügyben, de már el sem hiszem. Egyeteme van, állattenyésztést meg mezőgazdaságos izét tanult..nem akar szerintem dolgozni.

Szülei is addig mondták mindkettőnknek hogy keressünk munkát, még el nem kezdtem dolgozni.

Szóval, lesz jogsija, lesz kocsija, támogassák a végtelenségig (szinte), lesz benzinre is pénz, én is kéne segítsem ha "szüksége" lenne rá, bár ezek után elgondolkodtató, szabadideje mint a tenger, itthon nem csinál semmit...(legfeljebb néhánynaponta főz), és gondolhatjátok tovább hogy mi következik az egészből...majd várhatóan már nem csak telefonon fog beszélgetni a drága a barátnőivel hanem egésznap velük fog lógni. Amúgy egyik 60km-re lakik, másik 90+ km. Majd eljárogat hozzájuk, meg régebben ott szokott aludni meg ilyenek.. Ha ezt elkezdi, akkor pá puszi.

Így is leszar, aztán már fizikailag sem lesz mellettem ?! ezért jöttem én el, rohadt messze a szüleimtől, a barátaimtól, mindentől ?! hát nem.

Szóval mindent megadnak neki, bátorítják, nem küldik dolgozni, sőt meg sem kérdezik hogy talált-e valamit, vagy keresett-e..b*sznak rá.

Itthon meg max főz, azt is szájhúzással, amióta itt vagyok imádkozom neki hogy takarítsunk ki..de mind kifogásokat talál. Nem jó a porszívó, nincs ez, nincs az, az nem jó, nincs kedvem, egy szóval lusta bármit is csinálni. Nem azt mondtam hogy egyedül, hanem segítek..de még úgysem. Sokszor a szobában eszik, fent van napokig a tányér, sőt addig még le nem viszem én..A múltkor a zacsis savanyúkáposzta ott rohadt meg, jöttem haza és éreztem hogy valami megromlott..hosszú keresés után jöttem rá hogy az bűzlik.

Gyűjti a taknyos zsepijejt az ágyban, az ő felén..a párnája alatt. Az ágy végében ott van három rend ruhája még most is. És ő beszél ha később viszem le a mosnivalómat.

Vélemény ?

Rohadtul nem az a gond hogy megkap ezt-azt, hanem hogy nem is akar dolgozni, megdolgozni valamiért, csak a telefonnyomkodás egésznap...a net..a facebook és a barátnők.

Amint bír majd menni, ők lesznek a mindene.

Olthattok is, nem rontja már jobban el úgysem a kedvem.

De aki elolvassa és normális választ ír, annak köszönöm.