A férjeteknek, párotoknak mi a reakciója amikor ebédet vagy vacsorát (mindennap igy van friss kaja) tálaltok az asztalra?

A reakcioja egy kezcsok, illetve egy koszonom, miutan reszletesen megerdeklodte, hogy mi hogyan keszult.

A parod viszont egy paraszt. Ilyennek maximum jegkockat vennek elo a hutobol.

papírforma tökéletes példáját láthatjuk.. hozzáment egy gyökérhez, aztán meg sír a szája.

gondolom a "férjed" már a randizgatás, járás időszakában is sz@rt rád magasról.. de ez jött be neked, hisz igent mondtál neki, hozzá is mentél. Akkor meg? Ha akkor jó volt ez, akkor most miért is nem jó?

Őszintén megvallom, hogy nincs ilyen, mert én hetente 3-4 nap jóval 22 óra után érek haza munka miatt.

Egyébként vagy felváltva főzünk vagy együtt. Ha finom, akkor megdicsérjük, mindegy ki készítette. Nincs verseny, csak játékos bohóckodás és ugratás.

Én is úgy ismertem meg, hogy szénné égett rántottát tud egyedül készíteni, én tanítottam meg kb mindenre. Sose vártam el tőle, hogy mindenkivel közölje ezt, szerintem nem is tette meg.

Az ex folyton kritizált, és ha felhoztam, hogy ne kötekedjen már, közölte, hogy nem ő kérte, hogy főzzek neki..

Másik ex megköszönte, és ha igazán finom volt, mondta, hogy finom, csináljak ilyet többször.

Harmadik ex megköszönte de sosem dicsért, ő a jobban tudja fajta, minden ételem után elkészítette ugyanazt, vagy nagyon hasonlót. Kb fele fele arányban nyertünk, de ha ő nyert én dicsértem ő meg élvezte és elmesélte másoknak, ha én nyertem ő depressziós lett és vígasztalnom kellett, hogy biztos jobban tudja, csak most nem jött össze..

A férjem megköszöni az ételt, én is neki. Versenyezni sem szoktunk, hogy ki a jobb séf.

A volt barátom is megköszönte, de ő mindig kritizált. Olyan apróságban is kötekedett, hog hogyan kockázom a húst vagy milyen irányban keverem az ételt. Ezt külön szánalmasnak értékeltem, mert egyrészt annyi sütnivalója nem volt, hogy kitalálja: valószínű részben azért szokatlan a technikám a szemének, mert balkezes vagyok, másrészt meg nem tökmindegy?