Milyen lelki oka lehet ennek egy 25 éves férfinél (barátok)?

Szóval, mi okozhatja azt egy felnőtt, 25 éves férfinél, hogy kb tragédiaként éli meg, ha el kéne napolnia egy baráti találkozót?

Nem arról van szó, hogy a barátai fontosabbak lennének, vagy hogy nem szeret, mert amúgy viszonylag ritkán látja a barátait. Olyan 1-2-3 hetente, néha havonta. Pedig egy városban élnek, senki sem annyira vészesen elfoglalt (a párom mondta, hogy sok a szabadideje a barátainak is), hogy ne tudnának találkozni, és mégsem találkoznak többet. Amikor meg itthon vagyok, akkor a legtöbb szabadidejét rám szánja, pedig mehetne akkor is a haverokkal.

Én szeptember óta egyetemre járok, így csak hétvégente vagyok itthon, azt a 2 estét általában együtt töltjük - de tényleg csak azt az este pár órát (olyan 8-tól kb éjfélig). Na, ha esetleg pont hétvégére sikerül egy baráti talákozót leszervezni, akkor kb vér folyik, ha megkérem, hogy mondjuk legkésőbb 10-re azért legyen már nálam, mert így is alig vagyunk együtt.

Ugyanez vonatkozik arra is, hogy pl most vizsgaidőszak van. Hetek óta csak a hétvégéken is 1 estét tudtunk együtt lenni, mert esküvőre ment, a családi vállalkozással dolgozott (szezonális dolog, most indul a szezon), szóval így a megszokotthoz képest is keveset voltunk együtt. Múlt péntek óta viszont vizsgaidőszak van, így csak vizsgázni járok az egyetem városába, ez 1-1 napot jelent, de ettől függetlenül ugyanúgy csak esténként vagyunk együtt, mert ezerrel tanulok nap közben, hogy minél hamarabb letudjam a vizsgákat és tengernyi szabadidőm lehessen. Na már most, egy furcsa szituációnak köszönhetően a mai vizsgám elmaradt, csak kedden lesz legközelebb, így tegnap engedélyeztem magamnak egy fél nap pihenést. Amit konkrétan egyedül töltöttem, mert ő tegnapra szervezett egy haveri találkozót, és lám megint kb vér folyt, amiért én azt szerettem volna, hogy tegye át másik időpontra, elvégre hetek óta nem tudtunk normálisan időt együtt tölteni, és tegnap végre együtt lehettünk volna többet is mint 2-3 óra. Én a mai naptól megint ezerrel tanulok minimum 2 hétig, ő a hétvégét végigdolgozza, júniustól szinte minden nap kell a családi vállalkozást is csinálnia, szóval most hetekig megint csak esténként az a pár óra lesz (persze nem minden egyes este, a külön töltött idő is kell).

Én ezt nem értem. Tudna erre valaki valami okot mondani? Én nem tartom normálisnak, hogy mivel pont úgy jött ki a lépés, hogy én pont tegnap tudtam egy fél pihenőnapot tartani, már ekkora cirkuszt kell rendezni, hogy egy baráti találkozót nem lehet elnapolni, vagy a következő hétre tenni. Mert ha egyértelműen az lenne, hogy a barátai fontosabbak, mint én... de ha fontosabbak lennének, nyilván többet lógna velük, és nem csak pár hetente egyszer. Egyébként meg látszik rajta, hogy szeret, mert előző vizsgaidőszakban is azért sokat voltunk együtt, amikor lehetett, jött, de ez valahogy fura nekem, hogy ha nagy ritkán el kéne halasztani egy baráti találkozót, akkor bele van betegedve, megy a cirkusz, hogy már a barátaival sem találkozhat, miért akarom megszabni neki, hogy mit csináljon. Mondja is, hogy hiányzok, látom is rajta, sőt, amikor én is kicsit jobban a barátaimmal foglalkozok helyette, akkor már jön a burkolt rinya hogy "de ugye jössz hozzám utána?" vagy "de azért nálam alszol?" nagy szemekkel.

És mindig ez van, ha nagy ritkán ütközne az, hogy végre van egy kis szabadidőm, hogy együtt lehessünk, és pont akkor akar elmenni valakivel. Én azt gondolnám, hogy örül neki, és akkor elnézést kér a havertól és átteszik, vagy nem ez a normális? Hogy ha alig látod a párod, és akkor kicsit átszervezed a programjaidat, ha úgy alakul, hogy végre együtt tudnátok lenni? Egyébként ez az ütközés ritkán fordul elő, nem az van, hogy soha nem mehet el sehova, meg mindig időben haza kell érnie.

De ha ez már ennyire nagy kérésnek bizonyul, mégis hogy számíthatnék rá hosszú távon? Oké, eddig mellettem volt, amikor valami baj volt, támogatott, de ha egy ilyen kérés túl nagy dolog számára, akkor mire számíthatok később?

/Az sem baj, ha azt mondjátok, hogy részemről nem korrekt azt kérni, hogy szervezze át a programját, de kérném kulturáltan megfogalmazni./