Miért vagyok egy ekkora vesztes?

Mindig úgy voltam vele, hogy a kapcsolatban lévő nő tabu. Pláne, ha el is van jegyezve vagy házas. Életem során nem egyszer jutottam olyan szituációba, hogy bizonyos nőket simán meg tudtam volna szerezni. Ott, a dolgok hevében egy éjszakára biztosan, de többször valószínűleg kapcsolatra is. Persze mind rossz kapcsolatban volt, én meg mennyire "tökéletes" voltam, minden vágyuk volt, hogy velem lehessenek. De azért a kapcsolatból nem léptek ki.

Én persze elutasítottam. Óriási akaraterőre volt szükség néhány esetben... De úgy voltam, hogy a lelkiismeretem nem engedné. Majd ha szakítasz, jeleztem mindig. Az ilyen esetek után persze rendre eltávolodtunk egymástól. Ők később szakítottak, összejöttek mással, stb.

Ez most többedszerre játszódott el. A lány meglehetett volna. Simán. Én azt mondtam, hogy majd ha szakít. Aztán összejött (vagyis nem, mert csak szexkapcsolat, a srác akarata szerint) mással, aztán szakított is a volt barátjával. Az a srác én is lehetnék. Én is dughatnám a jobbnál-jobb nőket, de nem. Mert a saját rohadt lelkiismeretem miatt egy vesztes vagyok. :(

Az ironikus, hogy minden nő lelkendezik, hogy "jaj, de jó, több ilyen férfi kéne", "annyira értékelem benned", aztán mégis elhúznak a következővel, aki szakítás előtt megfekteti őket. És ismétlem, én nem vagyok kapcsolatban, elvileg nem tőlem vették el őket.