Igaz hogy az egyetemista lányok nem szívesen jönnek össze olyan srácokkal akik nem egyetemisták vagy nincs felsőfokú végzettségük?

Nem. Inkább azért tűnik így mert könnyebb ismerkedni egy "csoporton" belül.

A barátaim java egyetemista, az ő barátaik java is egyetemista így haverokon keresztül is egyetemistákat ismerek meg. Ha elmegyünk szórakozni valószínűleg egyetemisták dominálta helyen kötünk ki, ha ott odajön hozzám valaki kiderül, hogy ő xy és zq szakra jár vagy járt.

Sok ismerősömnek van nem egyetemi végzettségű párja, ők vagy hobbin vagy munkán keresztül ismerkedtek meg, olyan is van akik kb pelenkás koruk óta együtt vannak a srác melózik a lány meg tanul.

A legtöbb egyetemista lánynak nem annyira a diploma a fontos, hanem hogy a párja egy szellemi szinten legyen vele, legyen tájékozott, kulturált, művelt. (egyébként igen, van az a kisebbség is, aki elvégez egy büfészakot, mert az most menő, de közben vmi milliomos ügyvédjelöltet, üzletembert keres maga mellé, aki eltartja majd, de nem ez a többség). De ha pl. kifejezetten ismerkedni akar, akkor valószínű, a diplomások között fogja megtenni, mert ott nagyobb eséllyel talál olyan embert. Pl. társkeresőn ez jó szűrő lehet. Most nem azért, lehet, nyers leszek, de a nem felsőfokú végzettségűek közül messze többségben vannak a műveletlen, tájékozatlan, faragatlan emberek. Ha társkeresőre mennék, akkor biztos én is betenném szűrőnek, hogy kevesebb "Józsi vagyok, hegesztő, szeretem nézni a focit meg a Való Világot meg szotyolát köpködni, helyesen írni meg nem tudok" típusú ember talál meg. Persze nyilván nem minden felsőfokú végzettség nélküli ember ilyen, ismerek én is sok emellett is művelt, okos embert, de a többség azért nem olyan.

Viszont élőben ismerkedésnél nekem megint más a dolog. Páromat pl. ugyan egyetemen ismertem meg, de volt egy mumus tárgya, amit nem tudott elvégezni 2 évig, aztán inkább elment dolgozni. Amikor összejöttünk, úgy volt, hogy nem végzi el az egyetemet. Aztán mégis rávette magát, és sikerült, de hosszú ideig úgy volt, hogy volt egy érettségije meg egy OKJ-je. De emellett nagyon olvasott, logikus gondolkozású, művelt ember volt, és nekem ez az egyik legfontosabb dolog.

A másik, ami később bajt okozhat, az a lehetséges anyagi különbségek és hogy hogy éli meg ezt a két fél. Páromnak néha jönnek ilyen kisebbségi komplexusos gondolatai azért, mert én többet keresek, de szerencsére nem gyakran, így nem mérgezi meg a kapcsolatot. De másoknál simán tönkre is teheti.

Nos, a legtöbb ember nyilván olyan környezetben ismerkedik, ahol van.

Még ami érvet fel tudnék hozni az egyetemisták mellett az az,hogy ők megértik, hogy mennyit kell tanulni, és nem veszik személyes sértésnek, ha vizsgaidőszakban kevesebbet találkozunk. Gimiben 4 év alatt nem tanultam annyit, mint itt egy ZH-ra...

21/L

20 évesen azt gondoltam, nem számít a papír, csak az, hogy "milyen ember", ahogy itt mondják.

Így hát randiztam párszor alacsony végzettségű srácokkal is. Mind egyszerű, jóindulatú, barátságos ember volt és úgy mentek haza, hogy milyen jól sikerült a randi, milyen jól elbeszélgettünk, nem értik, miért nem akarok folytatást, hát olyan jól ment minden.

Igen, jól ment, mert én egy intelligens, kedves, empatikus, érdeklődő lány vagyok, aki sok témában jártas és szinte minden emberrel megtalálja a közös hangot, így hát illedelmesen elbeszélgetek én bárkivel. Gipszkartonozásról, gumivágásról, birkanyírásról, autókról, traktorokról, dekopírfűrészekről, amiről akarod.

De ez nem azt jelenti, hogy azt a beszélgetést én is ugyanúgy élveztem.

Hogy engem is ugyanúgy érdeklenek ezek a dolgok.

Folytatás akkor volt, ha esett szó arról is, h engem mi érdekel és tudtunk arról is beszélgetni.

Nem esett, nem tudtunk.

Egyetemistákkal randiztam a továbbiakban és egyetemi végzettségű lett a férjem. Hasonló a hasonlónak örül.

#24-es az mondjuk nem attól függ, hogy valaki mennyire érett érzelmileg, hogy egyetemre-e jár vagy sem. Lehet, hogy emocionálisan átlagban fejlettebbek a felsőoktatásban résztvevő emberek, mert az odajutáshoz is esetenként közrejátszhat az is, de nem jelenti azt, hogy garantáltan életképesebb egy fősulis/egyetemre járós emberke, mint egy ellenkező. Te olyat fogtál ki, de ez nem azon múlott, hogy nem egyetemisták voltak. Sokkal inkább emocionálisan, tehát szociálisan éretlen emberkék voltak.

Azzal a gondolatmenettel nem tudok én csak azonosulni, hogy aki nem egyetemista vagy fősulis, az kevesebb, és sok egyetemista/fősulis hordozza magában ezt a fajta attitűdöt. Valszeg könnyedén el tudnék végezni én is egyet, de inkább saját magamat oktatom, saját magam professzora vagyok. Sose szerettem, ha más mondja meg hogy mit tanuljak, meg hogy ha kötve vagyok valamihez, amit irányt lehet én is szeretek, csak épp nem olyan formában, nem pontosan azokat a részeket, vagy nem olyan megmagyarázásban stb.

25-ös

Engem baromira nem érdekel, h ez miért volt, de így volt, így éreztem, így tapasztaltam. Az érzelmi intelligencia meg hogy jön ide? Azt se tudod, mit jelent a szó :D CSak dobálózol vele.

Nem az érzelmi intelligenciájuk hiányzott a randipartnereimnek, hanem egyszerűen nem egyezett az érdeklődésünk, nem volt közös téma, nem hasonlítottak a céljaink, a jövőbeli elképzeléseink.

#24: Khm, tehát te ezek alapján szívesebben összejöttél egy diplomással... de olyannal is összejöttél volna, aki teljesen más szakon végzett, mint te, de DIPLOMÁJA van. Szóval te elvégezted az MKE restaurátorművész szakát, a párod meg a BME gépészmérnökijét. El tudom képzelni, micsoda közös elképzelések, jövőképek, tervek születtek, s lettek szabadjára pöfögtetve két füves cigi között... A kis csicska kézműves asztalos meg sírdogál magában a sötét sarokban, mert egy művészszellemű puncira vágyott volna, akivel közös lett volna a hobbi, az érdeklődési kör... érted... csak neki nem jött össze az 5870 ponthatárral rendelkező szak.

Na ennyit az idióta diplomás nők logikájáról...

#26 te vagy az élő példája annak, hogy nem mindenki lesz értelmes ember attól, hogy felsőoktatásra jár.:)

Érzelmi intelligencia úgy jött ide, hogy te írtad, hogy úgy beszéltek egy témáról, hogy bár te érdeklődésedet mutattad vagy valami ilyesmit vettem ki a szövegedből, ők mégsem vették észre, hogy te mégse vagy érdekelt a témában, és ezt alapjáraton egy magasabb EQval rendelkező emberke simán lereagálná(már hogy nem biztos hogy érdekel egy lányt a gipszkartonozás).

"Igen, jól ment, mert én egy intelligens, kedves, empatikus, érdeklődő lány vagyok, aki sok témában jártas és szinte minden emberrel megtalálja a közös hangot, így hát illedelmesen elbeszélgetek én bárkivel." xddddddd na ne nevettes már, hát most bizonyítottad az első válaszodra érkezett válaszra hogy mennyire az ellenkezője vagy ennek.

"Engem baromira nem érdekel, h ez miért volt, de így volt, így éreztem, így tapasztaltam. Az érzelmi intelligencia meg hogy jön ide? Azt se tudod, mit jelent a szó :D CSak dobálózol vele. " no empátia, se nem érdeklődés, se nem kellemes, kedves, illedelmes elbeszélgetés.:D Félreértés ne essék nem azt várom hogy most itt bizonygasd meg vedd fel a maszkjaidat, csak ne írd akkor ha nem te vagy, mert saját magadat csapod csak be vele.:D Nyilván mivel nem végeztem főiskolát már nem is tudhatom hogy mit jelent az a szó ami amúgy kettő szó:D

Azt se tudod ki vagyok, vagy mire értettem, de te mivel egyetemre/fősulira(bár ezt csak feltételezni tudom) jársz a hiperintelligenciáddal még ezt is tudod:D Egy érzelmileg intelligens ember többnyire még ha közös témátok sincs is megtalálja a megoldást hogy mivel nyűgözzön le úgy, hogy egy lehetséges folytatása is legyen az egésznek.

Mindenesetre örültem a kis beszélgetésnek egy "intelligens, kedves, érdeklődő" lánnyal.:)

Arctalan senkikkel.xddd Micsoda szavak egy kedves intelligens lánytól:D De köszönöm hogy negatív példát szolgáltattál, és megerősítetted azt a tényt amúgy, hogy sok fősulis/egyetemista, csak arcot növeszteni ment továbbtanulni, nem feltétlenül agyat.:D

Hála neked!:D