Az élet visszaadja azokat a fájdalmakat amiket mi okoztunk vagy nekünk okoztak mások?

Többé-kevésbé mindenkibe belerúg az élet időnként; hiheted azt, hogy azokat kapod vissza, amiket másnak okoztál, de igazából nincs összefüggés.

Minden beérik előbb utóbb. Aki gonosz, rongynak nézi az embereket, önző stb később arra fog rádöbbenni hogy őt is utálja mindenki és nem lesz se barátja se szerető rokona. Csak akkor már késő lesz. Ha egyáltalán rájön erre...

Az élet nem egy tündérmese, ahol a gonosz (megcsaló, bunkó, hazudozó, kihasználó fél) elnyeri méltó büntetését. :D Persze később ő is pórul járhat, de ez nem törvényszerű, sőt. A rafináltabb embereket nehezebben használják ki. Aki pedig hagyja magát, mert túl szerény, jólelkű, a légynek sem tudna ártani, ő előbb-utóbb sérülni fog.

Én már visszakaptam azt,ha szemétkedtem valakivel,kamatostul és úgy láttam,hogy mások is jártak így.Középsuliban volt egy velem genyózó miss pitsa,akit egyszer beoltottam,amit a barátnőjének elpanaszolt,aki csak ennyit reagált:"És most az egyszer milyen igaza van!"Közben felém biccentett.

No igen, valaki vagy hisz a sorsszerűségben és a karmában, vagy nem. Akad, aki a véletleneket is eleve elutasítja és mindenben előre elrendezettséget vél felfedezni. Jómagam nem hiszek ebben. A döntéseink következményeit nyögjük, vagy élvezzük a legtöbb eseteben és van számtalan helyzet, amkor vétlenül bünhődünk valamiért. Vajon mit kaphat vissza sorstól az a pár hónapos csecsemő, aki gyógyíthatatlan daganattal küzd, mit véthetett az előtt? Vagy a családapa, aki közlekedési balesetben veszíti el a felségét és az összes gyerekét,(vétlenként,a részeg sofőrrel szemben) vajon mit vétett, nem beszélve a kiskorú gyerekről, aki az autóban benn ég (pont pár napja olvastam egy külföldi portálon, a hideg kiráz ha belegondolok)? Náci bűnösök közül nem egy élvezte még a békés nyugdíjas éveit is, akiket a Moszad le nem vadászott, nem sok guglizás után kiderülhet, hogy gyakorlatilag nem hűtlenek és csalók, hanem háborús bűnösök és emberiség elleni bűntetteket elkövetők is élhetnek vígan, míg marci hevesen. Persze, van akit utolér a végzet (aki ahogy nevezi), de szerintem az is csupán véletlen. Ez vígasztaló gondolat lehet mindig a sértett félnek, de sajnos, ha reálisan gondolkodunk, egyáltalán nem állja meg a helyét. Vannak emberek, akikkel egyszerűen szerencsétlen módon minden rossz megtörténik, pedig sosem vétettek senkinek (reinkarnációban, előző bűnös életben nem hiszek, bár szimptikus a gondolat). Hasonló érzés mozgatja az ilyen gondolatokat, mint a bosszúvágyat, szeretné az ember kielégíteni az igazságérzetét, revansot állni a sérelméért és amikor erre nincsen módja, vagy csak tőle ez idegen, akkor reménykedik benne. Pedig az esély itt is 50-50 %, vagy visszakapja az élettől az ember, vagy nem, a jók csak a mesében nyerik el méltó jutalmukta és a legtöbb esetben nem bűnhödik meg a rossz, akkor sem, ha vígasztalónak tűnik a gondolat. Persze mindenkinek szíve joga, mit vízionál a jövőre nézve. Ha valaki olvasta a "Komfortos Mennyország" című könyvet, az épül erre a témára (is). Ehhez fordul az iró is végső revansként, a sorshoz, ha már egyszer az igazságszolgáltatás nem érte utol a bűnöst. Olvassa el (vagy nézze meg filmen, nagyon jó színészgárda szerepel benne) az, akit érdekel, nem fog csalatkozni, no de hát ugye az is egy regény. Nem pedig a valóság.

Az egész drámája az, hogy nem sikerült ott valami jót létrehozni és ez lett. Ez az ő életének a része. Nem kell, hogy visszaadja valaki, mert ez onnantól a története része. Rajta van a papíron. Ha vele is történik valami ami fáj az egy külön történet. Akkor átéli onnan is.

Nem. Az élet nem egy determinisztikus dolog.