Mennyire tartjátok magatokat elfogadónak, ezeket elfogadnátok? (Lent írok pár dolgot, kíváncsi vagyok ki mit tolerálna)

1. Ha rám túlzottan paranoiás, ok nélkül azt hiszi, hogy bántani akarom/megcsalom stb., akkor azt nehezen viselném. Ha klinikai jeletősségű paranoiája lenne, tehát azt hinné, mindenki ellene van, összeesküvés elméletei lennének, azt is nehezen tolerálnám, mivel az már szakembert igénylő probléma. A szorongást teljes mértékben el tudom viselni, mert én is szorongó vagyok, pánikbeteg és hipochonder vagyok, nagyon félek a tűztől és a bezártságtól, szóval szót tudok érteni szerintem egy másik szorongó emberrel. Én is élem az életem rendesen a szorongás ellenére, vannak hatékony megküzdéseim, szóval talán még segíteni is tudok neki.

2. Lehet fejleszteni.

3. Elfogadható, én is érzékeny vagyok.

4. Ez is elfogadható, bár próbálnék dolgozni azon, hogy nekem megnyíljon.

5. Attól függ, mennyire durva.

6. Elfogadható, megvigasztalom. :) Én is sírós vagyok.

7. Teljes mértékben elfogadható, szerintem az az ember szóra sem érdemes, aki kukázza a másikat olyan dolgok miatt, amikről nem tehet.

Annyit tudok mondani, hogy az összhatás a lényeg. Szerintem értelmes, jószívű ember nem fog ezek miatt kizárni semmit, nekem inkább az számítana, hogy hogyan tud egyben maradni, hogyan küzd meg a problémákkal, mik a jó tulajdonságai, erősségei, mennyire képes alkalmazkodni...stb.

Ne pontozzatok le, de ha én keresnék kapcsolatot komolyan, együttélési szándékkal akkor nem az anyja akarok lenni a páromnak, írtózatosan fárasztó valakit hosszú távon pátyolgatni.

Először megpróbálnám "kigyógyítani" valamilyen szinten, de ha nem menne ott hagynám.

Képzeld el hogy egy olyan emberrel kellene együtt élned aki még tőled is fél, nem érti meg az érzéseid, mindenre besértődik, nincs saját véleménye, állandóan pátyolgatni kell és a problémáit egy 2 éves gyerek szintjén kezeli -sehogy, csak sír és várja hogy valaki megcsinálja helyette-.

Ezt mind egyszerre? Nem irigylem sem azt, aki ezekkel él, sem pedig az aktuális/jövőbeli párját.

A paranoia, a szorongás (1), a depresszió (5) és az extrém hangulatingadozások (6) nem egy egészséges ember tulajdonságai, mihamarabbi orvosi segítség javasolt. Ez nincs meg az illető sosem lehet igazán boldog, márpedig így boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatot fenntartani szinte lehetetlen.

A zárkózottsággal és a konfliktus kerüléssel (4) egy határig semmi baj sincs (nem kell mindenkinek nagyhangú, vitázó embernek lennie), de amikor valakivel nem lehet fontosabb dolgokat megbeszélni (mert mindig kihátrál) és képtelenség hozzá közel kerülni, akkor ezért elgondolkodik az ember, hogy mit is keresek én a másik mellet, ha az nem bízik bennem és nem tudok vele semmit se megvitatni...

A családi hátteréről (7) nem tehet, senki sem maga választja a közeget, amiben felnő, ám amennyiben a traumatikus múlt kihat a felnőttkorra (pl az 1,5 és 6-os pont tüneteivel) akkor igenis tenni kell ellene, akár megfelelő szakember segítségével. Gyerekként az embernek kevés befolyása van arra, ami vele történik, ám felnőttként a múltal való megbírkózás mindenkinek saját felelőssége.

Az alacsony érzelmi intelligenciától (2) ments meg uram minket! Egy egészséges felnőtt embernek van érzelmi intelligenciája és kész. Nyilván van akinek magasabb, van akinek alacsonyabb, ez egyéni, de egy bizonyos szint alatt (ezt szerintem mindenki érzi, hogy hol van) a másik nemes egyszerűséggel elviselhetetlen, és képtelenség vele együttélni.

Konklúzió: mindent lehet tolerálni, egy bizonyos határig. Mindenki megérdemli, hogy szeressék, ahogy azt is, hogy egészséges partnere legyen, így nem várható senkitől, hogy hosszútávon az ápoló vagy a pszichológus szerepét játsza (igen, van aki megteszi, de ez nem lehet elvárás.) Lehet depressziós, pánikbeteg embert is nagyon szeretni, de meggyógyulni nem lehet helyette.