Lányok elfogadnátok ha a barátotok sokszor sírna?

...és ha nem képes rá? Nem azért mert "macho", hanem a gátások miatt?

Melyik a rosszabb?

#2

Vidám általánosítás az '50-es évek közepéről.

Indokolt esetben aranyos. Ha esetenként elérzékenyül. Nemrég volt nálunk egy ilyen kis "pánik", amikor nem jött meg időben, és már ugye a terhességi tesztet vettük meg minden, másnapra volt betervezve a nagy próba, én meg már elkezdtem fantáziálni, hogy mi lenne, ha ikrek lennének meg hasonló baromságok, és a gondolat annyira meghatotta, hogy elkönnyezte magát. Ez számomra iszonyú cuki volt, főleg a téma miatt még kifejezetten örültem is az elérzékenyülésének (amúgy másnapra megjött, szóval korai volt az öröm :( ). Vagy amikor arról volt szó, hogy az esküvőn nem lesz jelen az apukája (évekkel ezelőtt meghalt), és ezen elszomorodott- ez meg már érthető.

De ha csak azért elsírná magát, mert én mennyire szeretem, na, azért az egy kicsit meredek lenne. Egyszer-egyszer, ha valami különleges dolgot teszek, talán még oké, hogy meghatódik vagy valami, de csak úgy, a szürke hétköznapokban, mert adok neki egy puszit vagy valamit... Elfogadnám, persze, már ha szeretem, de azért nem biztos, hogy olyan nagyon örülnék neki. Ez az "indokolatlan" kategória, és azt magamon is utálom, ha úgy állok neki pityeregni, nem hogy az "erősebbik nem". Sajnálom, szexista vagyok. Ez van.