Férfiak, ti hány évesen éreztétek, hogy kiéltétek magatokat? Éreztétek egyáltalán valaha?

Ha a "kiélés" a szexuális kalandozásra értendő, akkor 21-22 évesen éreztem azt, hogy elég.

17 évesen volt az első kapcsolatom, 19 évesen a második, a kettő között alig telt el idő, az alatt nem voltam senkivel. A második barátnőm súlyosan a lelkembe taposott, a szakítás után hajtottam egy ideig az egyéjszakásokat, volt egy ilyen időszakom. Az elején a törött önbecsülésemről szólt, de később azért csináltam, mert élveztem. De meguntam viszonylag gyorsan. Úgy érzem, teljesen felfedeztem már a szexualitásomat, eleget próbálgattam magam, eleget hajtottam a nőket, sőt, még arra is rájöttem az évek során, hogy a férfiakhoz is vonzódom. Már pontosan tudom, hogy mire vágyom, mit keresek egy nőben hosszabb távra. Ha megtalálnám a megfelelő hölgyet, akkor már örökre el tudnék mellette köteleződni, egyáltalán nem érzem úgy, hogy valaha is vágyni fogok még szexuális kalandozásra, partnerváltogatásra.

25 vagyok, és még nem éltem ki magam.

De ha azt nézzük, hogy a páromra vagy a kiélésre van jobban szükségem, akkor mindig a barátnőm fog nyerni :)

Kiélés is jó lenne, de van annál jobb, ennyi...

Ha a "kiélés" azt jelenti, hogy megcsömörlik az illető az ész nélkül mindenkivel keféléstől és mindegy már, csak valaki mellett állapodhasson meg, akkor inkább használjuk a "kiégés" szót. Kiégni pedig normális ember szerintem nem szeretne egyik életkorban sem. Olyan, mintha sokkos állapotban élnéd le az életed. Mivel ez senkinek nem kell, cseréltek egy betűt és promózzák, hogy ezt kell csinyáni e, mert kiélni magad annyi, mint tapasztaltnak lenni.

30/f

"Felelősséget kell vállani a döntésinkért, úgy 18-22 felett, de ez nem kiélés."

Szerintem ez alatt is felelősséget kell vállalni a döntéseinkért...