Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a feleségem, szerelmes vagyok másba. Hogy tegyem túl magam ezen az állapoton?
Mielőtt még mindenki azzal jönne itt, hogy ha igazán szeretem a feleségem, akkor nem szerethetek mást, akkor aki ilyet akar válaszolni, az forduljon el, mert nem volt még ilyen helyzetben, így piszok mázlista, és segíteni nem tud.
Mert tényleg szeretem a feleségem, akivel 15 éve vagyunk együtt, és eddig én sem hittem, hogy ebbe bárki be tud kavarni. Boldogok vagyunk, nem volt semmi gondunk. Szerető párom, akivel eddig minden jól ment, csodálatos anyának tartom, és a szex is jó vele, nem laposodott el semmi. Sosem gondoltam volna, hogy ebben a helyzetben bárki más ennyire meg tud fogni.
Mégis megtörtént. Egy új kolleganő. Ősszel kezdett nálunk egy másik osztályon, de hetente 1x közös továbbképzésünk van. Első pillanatra megfogott benne valami, pedig kimondottan nem is az a nő, akik után megfordulnék az utcán. Mégis, ahogy beszél, ahogy gondolkozik, az intelligenciája, a kisugárzása...azonnal lebilincselt. Mégsem foglalkoztam vele. Próbáltam inkább kerülni, mégis vonzott hozzá valami, szerettem volna vele beszélni, kicsit jobban megismerni. Gondoltam abban még nincs semmi.
Aztán egyre többet beszélgettünk, minden alkalom előtt és utána is. Egyre személyesebb dolgokról, sokszor együtt mentünk haza. Egyre inkább éreztem, hogy ő sem közömbös felém. De sosem kezdeményeztünk semmit, még csak nem is flörtöltünk. Csak beszélgettünk.
Aztán már munkaidőben is néha emaileztünk. Egyszer munka miatt írt, és benne ragadtunk. Nagyjából február környékén azon kaptam magam, hogy folyton vele álmodok, és csak arra várok, hogy találkozzunk. Minden gondolatomat lassan ő töltötte ki. Nem kerestem többet, hogy elfelejtsem, de minden találkozás újra és újra felkavart.
Nemrég kiderült, hogy hasonlóan érez ő is. Sosem akarta mondani, mert tiszteletben tartja, hogy feleségem van, de ő is egyre nehezebben palástolja. Úgy érzem, kezd felőrölni a dolog. állandóan az jár a fejemben, hogy meg akarom élni ezt az érzést, hogy nem hagyhatom elmenni magam mellett, mert sosem találkoztam ennyire érdekes nővel, aki így lebilincselt volna. Viszont szeretem a feleségem, és nem akarom konckáztatni a családunkat, az amúgy boldog életünket. Próbálom ezt lezárni magamban, de a másik felem ordít, hogy ne engedjem el.
38/F
Köszönöm az érdeklődést...érdekesen alakulnak azóta a dolgok. Pénteken nem bírtam tovább - a kérdésfeltevésemkor is már az őrület szélén álltam, azért tettem fel - és találkoznom kellett kettesben a kolleganőmmel, hogy kibeszéljem magamból. Sokat és nagyon jót beszéltünk, örlődtünk együtt, és annyi testiség történt, hogy hosszan öleltük egymást.
Aztán hétvégén leültem beszélgetni a feleségemmel is. Nem mondtam neki el a konkrét dolgot, mert nem akarom, hogy mostantól rettegésben éljen, de hosszanasan elbeszélgettünk az életünkről, a kapcsolatunkról, érzéseinkről, vágyainkról és a kíváncsiságunkról. Kiderült, hogy benne is van, és bár most elmondása szerint nincs senki konkrét, de volt már hasonló helyzetben. Régen beszélgettünk ennyire jót. És kicsit érintettük a kikacsintás témáját is.
A helyzet ettől nem oldódott meg, de könnyebb lett a lelkem...
De miért ne lehetne mindkettőt?
Kikacsintás+család+feleség
Mindent meg lehet oldani... csak kérdés, hogy mi a leghasznosabb. Begubózás már nem jelent előrelépést, szóval változtatni kell
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!