Szeretem a feleségem, szerelmes vagyok másba. Hogy tegyem túl magam ezen az állapoton?

Megértem a helyzetedet, én nőként hasonló cipőben járok. Minden nap kínlódok, mert tudom, hogy nem lehet. Nem is a kapcsolatomat nézem, hanem a gyermekeimet.Az utcán nem nézek rá a párokra, ha látok a tv-ben valami romantikus jelenetet, vagy meghallok egy olyan dalt ami a szerelemről szól már menekülök, sírok.

Tudom, hogy ez most egy olyan dolog amit el kell temetnem magamban.

Próbáld meg te is, az ember nem dobhat ki éveket a kukába egy hirtelen érzés miatt, ami hamar elmúlna.Tudom, hogy nehéz és aki nem járt hasonlóan az el sem tudja képzelni mennyire!

Én a feleséged helyébe képzelem magam először. Életem szerelme mást szeret. Ha megtudnám pillanatok alatt rugnám ki az ágyból és az életemből. Ez nem nemi vágy, hónapok óta tart és ismered a másikat.

Szerintem ez rosszabb, mint egy részeg szex egy ismeretlennel. Te a másik személyiségét szereted. Jobban, mint a feleségedét. Én ebbe belepusztulnék.

Ha a te oldaladról nézzük, van melletted valaki, akivel eltelik az élet, de igazából másra vágysz.

Egy életen át akarsz vágyódni a másik iránt? Én kilépnék a házasságomból a helyedben.

Egyedülálló anyuka vagyok, nem saját döntésből. De így ne maradjon mellettem senki.

A kapcsolatban ketten vagytok. A gyerek a gyereked marad akkor is, ha az anyját már nem szereted.

Szervezz a feleségeddel kettesben programokat, majd pedig a csajjal is. Ne csald meg, ne legyen testiség.

Ha annakidején jól döntöttél, akkor a feleséged társaságát jobban fogod élvezni. Ha nem, akkor viszont dönts.

Olyan dolgokat mutass a másik nőnek, amik neked fontosak. Hátha kiábrándulsz a rá adott reakcióktól. Kedvenc film, hobbi, étel, ilyesmi.

Ja és..

Ha a gyerekeddel történne ez, mit kívánnál neki? Éveken át legyen boldogtalan? Maradjon valakivel, akit nem szeret?

Vannak szép házasságok, örökkétartó szerelmek átmeneti rossz időszakkal. De ez mióta is tart? Féléve? Egy éve?

Én nem akarnám boldogtalannak látni a szüleimet minden nap, csak hogy egy lakásban éljünk hárman. Nem is akartam, örülök, hogy elváltak.

"Lassan a házasságomra is rátelepszik. Nem vágyom rá annyira, alig bírok aludni, mert arra kelek az éjszaka közepén hogy megint a másik nővel álmodtam. sokszor vagyok feszült és ingerlékeny vele."

Engem ez a mondat ütött szíven. Én is feleségként éltem át ugyanezt.

A volt férjem mindig is barátkozott a kolléganőkkel, de mivel férfi alig dolgozik náluk, ez most se volt feltűnő. Ez a lány is új volt náluk, beszélgettek melóban. Aztán már néha melón kívül is, mivel épp válságban volt az ő kapcsolta, és a volt férjem volt az a megértő, kedves kolléga, akinek jó a házassága, biztos tud tanácsot adni.

Aztán egy idő után nem tudtam arról, hogy mikor és miről beszélgetnek, gondoltam, lazult a haverság, ahogy szokott.

Azt viszont észrevettem, hogy már az idegesíti, ha levegőt veszek. Semmi se volt jó. Mindenben rossz lettem. Nem tetszett neki, ha szóltam a gyerekekre, mert mindig idegbeteg vagyok. Nem lehetett szólni a boltban, hogy penészes volt a szalámi közepe, mert én mindig hepciáskodok, meg csinálom a cirkuszt. Ha csak levest főztem, mert volt még második, akkor abba kötött bele, ha többe főztem, akkor abba. Ha nem volt tiszta zoknija, mert nem találta meg a kedvencét, akkor az volt a baj. Ha kimostam, akkor az.

Egyszerűen egy jó szava nem volt hozzám, állandóan morgott, szinte direkt provokálta vitákat naponta, de mindig úgy, hogy én voltam a hibás. A végén már gyomorideggel mentem haza, hogy ma miért fogok kapni.

A gyerekkel is elkezdte ugyanezt. Az ajtón még nem lépett be, de már ment a "miért nincs kész a lecke, kupi van a szobátokban, miért nem eszel rendesen, minek zabálsz annyit". Aztán jött az, hogy egyre többet vitatkoztunk a gyerekek miatt, mert próbáltam őket védeni az igazságtalan támadásoktól.

Jött az, hogy állandóan bújta telefonját. Akkor is, ha fürdött, akkor is, ha együtt kirándult a család, vagy beültünk négyesben egy mekibe. Ilyenkor kicsit jobb volt a hangulata is, de ha szóltam, hogy tegye el a mobilt legalább most, akkor egyből kijött belőle a mogorva.

Ez ment vagy három hónapig, egyre rosszabb lett.

Ezzel párhuzamosan az ágyban is romlott a helyzet. Ugye a nagy morgás után jött puszilgatni, így szeret, úgy szeret, akkor már tudtam, hogy dugni akar. Ami egyre inkább úgy nézett ki, hogy minimális előjáték, és neki jó legyen. Egy idő után már nem is kértem, hogy figyeljen rám oda jobban, inkább előadtam egy orgazmust, aztán sírtam egyet a fürdőben, zuhanyozás közben. Szerintem ő se gondolta, hogy öt perc alatt, előjáték nélkül, csont szárazon élveztem el, de nem érdekelte egyáltalán. A régi jó kis szeretkezéseknek az emléke se maradt meg. Arra eszméltem, hogy egyáltalán nem akarok szexelni már vele, a végén már fájt is.

Amilyen simulékony volt szex előtt, ez úgy változott meg utána. Mire a zuhany alól kijöttem, már ott morgott a konyhában valami miatt.

A végén, az utolsó két hónapban nagyon sokszor aludtam el úgy, hogy csendben sírtam, és arra gondoltam, hogy én ezt így képtelen vagyok csinálni, teljesen kiszerettem belőle, a legjobb lenne elválni.

Miközben kifelé még mindig úgy látta mindenki, a legközelebbi barátok és rokonok is, hogy mi vagyunk az álompár, akik még tíz év után is szereti egymást, és együtt fognak megöregedni. Néha én is elhittem, hogy lehet minden a régi, amikor kettesben voltunk. Olyankor éreztem, hogy tényleg szeret, figyel rám, jót beszélgettünk, átölelt, megcsókolt, mint a kapcsolat elején. De ez nem tartott sokáig, és újra kötekedett.

Ez a belső őrlődés, amit te leírsz, nekem a másik oldalon így csapódott le, én ezt éreztem belőle. Aztán egyszer jött egy "beszélnünk kell". Elmondta, hogy megismert valakit, beleszeretett, le akarja ezt zárni, hogy vele tiszta lappal tudjon kezdeni. Először lesokkolt, mert nem számítottam rá. Nem mondom, hogy nem gyanakodtam soha, hogy esetleg lehet valakije, de megint más volt ezzel így, ilyen nyersen szembesülni, hogy megcsalt.

De két nappal később szó szerint megkönnyebbültem. Nem nekem kellett kimondani, hogy ennek vége, én már nem vagyok szerelmes, és válni akarok. Szépen ment minden a maga útján, gyorsan elváltunk, a kapcsolatunk ha nem is maradt baráti, de nem marjuk egymást. Igaz, nem is beszélgetünk.

Teljesen tönkretette a házasságunkat ez az őrlődés, amit nem tudott feldolgozni, és rajtam, rajtunk vezetett le. A válás után felszabadultam, kivirultam, gyorsan túlléptem az egészen, és elkezdtem ismerkedni.

Akkor bukott ki, hogy ő még mindig szeret (engem is), és még ő kezdett vádaskodni, hogy sose szerettem, meg biztos már akkor is félrejártam, mikor még házasok voltunk. A végén majdnem úgy jött ki, hogy miattam válunk, mert én léptem félre rendszeresen.

Akkor volt pár veszekedés. Végül bevallotta, hogy féltékeny és most jött rá, hogy nem tud hozzám soha visszajönni. Kicsit (?) benne volt, hogy várni fogok rá, várta, hogy majd harcolok, hogy visszakapjam. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan lesz valakim.

Elmondta, hogy gyorsan kiábrándult. Már csak dacból van a lánnyal együtt, mert ciki lenne mindenki előtt, hogy egy pár hónapos fellángolás miatt dobott el mindent. Megöregedett, lefogyott. Valahol sajnálom, mégis ő a gyerekeim apja, akivel volt tíz boldog évünk. De már nem szeretem.

Azt mondod, szereted a feleséged. Ha igen, gondolt át, ha megcsalod, mit fog érzeni. Persze nem tudja meg egy darabig, mert te hazudozni fogsz neki, hogy hol voltál, mit csináltál. Állandó hazugságban fogsz élni, és ez fel fog őrölni szép lassan. Egy idő után vagy az új nőt dobod, ha lesz erőd, vagy magad is megkönnyebbülsz, amikor "végre" lebuksz. Ugyanis egy normális ember nem tud sokáig hazugságban élni. És csak azért mert megkívántál mást, vagy akár bele is szerettél, nem vagy rossz ember. De egy rossz döntést készülsz hozni.

Beleszerettél az újba. Igen. Mondjuk a helyzet miatt nagy a szenvedély, mert nem független férfiként találkoztál vele mint anno az asszonnyal, hanem a házasságod miatt ő a "tiltott gyümölcs". És persze hogy izgalmas, mert újra éled a randizás és megismerkedés izgalmait, amiket a feleséged már nem tud neked megadni. Valamint te csak a rózsás oldalát látod ennek a hölgynek, csak a randik vannak, nem éltek együtt, nincsenek közös gondjaitok, pénzügyi nehézségeitek, mert ezek tudják ölni a legjobban a kapcsolatot. Persze hogy vele minden jó....és a szex is fantasztikus lenne, mert újdonság, és ez önmagában izgalmas. A feleséged ezzel nem tud versenyezni.

De ne felejtsd el, hogy neki is jöhet valaki új. Mit éreznél? Ha nem akarod felrúgni a házasságod, ne találkozgass a másik nővel, ne tedd ki magad kísértésnek, de ha nem tudod megállni, zárd le az asszonnyal, mert így tisztességes.Az őrlődéssel megerősíted a problémát....Hozz egy döntést és tarts ki mellette....

Kedves Kérdező! Nehéz dolog ez, mivel nagyon sok együtt töltött év áll mögöttetek a feleségeddel, de úgy gondolom a válaszolók többsége úgy értelmezi, hogy neked ez az új nő csak egy-két menetre kell. Hogyha valaki megtalálja az igazit, a hozzá tartozó párt, azt megérzi.. sajnálom, hogy kimaradt az életedből a mindent elsöprő szenvedélyes szerelem és szex.Mikor a feleségedről ìrsz, úgy érzem,hogy mindig is inkább barátok voltatok mintsem szerelmes pár. Az ember egyszer él, ha jön a szerelem akkor engedni kell neki. Beszélj a feleségeddel és vàljatok el, a megszokàs sajnos nem minden.

30L

n is tapasztaltam a bőrömön, hogy bizony olyan kapcsolatba is beékelődhet a szerelem, ami békés, szeretetteljes, harmonikus. Erről senki nem tehet.

A kezelés módjáról viszont már annál inkább!

Első körben el kell dönteni, hogy mit akarsz, kit akarsz igazán!

Ha ez megvan akkor már valamivel könnyebb a dolgod.

Én azt a tábort erősítem, aki azt a tanácsot tudja adni, hogy mond el a feleségednek a dolgot. Ugyanis a mostani helyzet, ha feleségedre tényleg társként tekintesz és nem egy bejáratott statisztára aki fenntartja melletted a rendezett családos férfi képét, akkor ez KÖZÖS probléma. Ő legalább annyira érinti a te lelki állapotod mint téged.

És itt el is fog dőlni a hogyan tovább. Mert ebben a slamasztikában ketten vagytok és együtt is tudtok kimászni.

Én szintén a kollégámba szeretem bele. Teljesen alattomosan. Nem az a férfi volt aki után megforduljak és elsőre többet sem gondoltam felőle mint más kollégák felől. De szép lassan a testem jelzett, és még lassabban felfogtam, hogy mi a helyzet. Hogy miért érzem annyira a jelenlétét, hogy miért várom izgatottan a munkát, hogy miért bizsereg a bőröm, ha véletlen megérint... ezt egyszerre volt szépséges és szörnyű megélni. Én elmondtam a páromnak, hogy mi a helyzet, amikor már kínosan egyértelmű volt a saját magam számára is. Azt is láttam, hogy ehhez egyedül kevés leszek.

De a párom végtelenül megértő volt, és nagyon örült, hogy őt választottam. Együtt néztünk szembe a dologgal.

Nekem nehezítő körülmény volt, hogy a munkatársam ott ült közvetlen mellettem. Fél éven át. De elértem egy pontot, amikor már nem jelentett semmit.

Szóval szerintem ha lesz segítséged, és együtt néztek ezzel szembe, akkor sokkal könnyebb dolgod lesz... és a kapcsolatotok erősebb mint valaha.

Sok sikert kívánok!

26: Butaság azt hinni, hogy csak a megszokás tart össze egy házasságot. Ez egy rossz házasságra se igaz.

Meg ott a másik fele, hogy a szerelem önmagában nem elég.

Akármilyen békés egy válás, mindenki sérül és anyagilag a padlóra tesz. Senki se tud ebből jól kiszállni.

15 év után az ember lélekben sokáig házas marad. Hiába vagy szerelmes, még sokáig lesz "A Feleségem" gondolatban, akit elhagysz.

Lehet, hogy a megcsalás bűntudatot okoz, de a válás is! Ráadásul két embert sebeztél meg vele, (a feleséged és a gyermekedet), akik nem érdemelték ezt meg.

A kérdező azt írja, hogy sokat álmodik a lányról. De én biztos vagyok benne, hogy ez elmúlik.

Én meg 7 éve álmodok rendszeresen a kislányommal. Borzasztó rémálmaim vannak, hogy elvesztettem a tömegben, meghalt, segíteni akarok rajta, és nem tudok. Vagy hogy újra kisbaba, gügyög a karomban, kis ovis, vagy már akkora Nagylány, mint most, és itthon van, nálam, boldog vagyok. Mindkettőből rossz felébredni.

Felhívom, és úgy beszél a telefonban mint egy automata. Neki én már nem jelentek semmit, de én örökké érte fogok élni.

Amit a kérdező érez, az egy heves fellángolás. Gyorsan jön, nagyon kívánja, de hamar elmúlik, főleg ha megkapja. Két év, és csak egy idegen lesz a munkahelyi folyosón.

Amit a felesége és a gyereke iránt érez, az lehet, hogy egy életen át ki fog tartani. Akkor lesz a legrosszabb, mikor ott az új "apuka". Akit a TE kis tündéred apának szólít, a te feleséged öleli, a te otthonodban lakik meg​ rendezkedik. És még csak jól pofán se verheted, amiért mindenedet elvette, mert te vagy az a fa.sz, aki odaadta. Évzárón meg kezet fogtok, vigyorogsz, mintha kedvelnéd. Meg tudnám ölni puszta kézzel.

Kedves Kérdező!

Én nagyon sajnálom, hogy ilyen döntéskényszerben vagy. Nem tehetsz az érzéseidről, és valahol természetes, hogy a másik feled ordít, hogy éld meg.

Tanácsot sajnos én nem tudok adni. Egyébként sem biztos, hogy azért, mert valakinek úgy alakult, ahogy, neked is úgy fog.

Remélem, a legjobb döntést hozod meg. Majd írd meg, hogy alakult.

26N