Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a feleségem, szerelmes vagyok másba. Hogy tegyem túl magam ezen az állapoton?
Mielőtt még mindenki azzal jönne itt, hogy ha igazán szeretem a feleségem, akkor nem szerethetek mást, akkor aki ilyet akar válaszolni, az forduljon el, mert nem volt még ilyen helyzetben, így piszok mázlista, és segíteni nem tud.
Mert tényleg szeretem a feleségem, akivel 15 éve vagyunk együtt, és eddig én sem hittem, hogy ebbe bárki be tud kavarni. Boldogok vagyunk, nem volt semmi gondunk. Szerető párom, akivel eddig minden jól ment, csodálatos anyának tartom, és a szex is jó vele, nem laposodott el semmi. Sosem gondoltam volna, hogy ebben a helyzetben bárki más ennyire meg tud fogni.
Mégis megtörtént. Egy új kolleganő. Ősszel kezdett nálunk egy másik osztályon, de hetente 1x közös továbbképzésünk van. Első pillanatra megfogott benne valami, pedig kimondottan nem is az a nő, akik után megfordulnék az utcán. Mégis, ahogy beszél, ahogy gondolkozik, az intelligenciája, a kisugárzása...azonnal lebilincselt. Mégsem foglalkoztam vele. Próbáltam inkább kerülni, mégis vonzott hozzá valami, szerettem volna vele beszélni, kicsit jobban megismerni. Gondoltam abban még nincs semmi.
Aztán egyre többet beszélgettünk, minden alkalom előtt és utána is. Egyre személyesebb dolgokról, sokszor együtt mentünk haza. Egyre inkább éreztem, hogy ő sem közömbös felém. De sosem kezdeményeztünk semmit, még csak nem is flörtöltünk. Csak beszélgettünk.
Aztán már munkaidőben is néha emaileztünk. Egyszer munka miatt írt, és benne ragadtunk. Nagyjából február környékén azon kaptam magam, hogy folyton vele álmodok, és csak arra várok, hogy találkozzunk. Minden gondolatomat lassan ő töltötte ki. Nem kerestem többet, hogy elfelejtsem, de minden találkozás újra és újra felkavart.
Nemrég kiderült, hogy hasonlóan érez ő is. Sosem akarta mondani, mert tiszteletben tartja, hogy feleségem van, de ő is egyre nehezebben palástolja. Úgy érzem, kezd felőrölni a dolog. állandóan az jár a fejemben, hogy meg akarom élni ezt az érzést, hogy nem hagyhatom elmenni magam mellett, mert sosem találkoztam ennyire érdekes nővel, aki így lebilincselt volna. Viszont szeretem a feleségem, és nem akarom konckáztatni a családunkat, az amúgy boldog életünket. Próbálom ezt lezárni magamban, de a másik felem ordít, hogy ne engedjem el.
38/F
válasza:Hát majd elmúlik! -De csak ha akarod,hogy múljon.....
Ha folyton csak a vágy folytogat és te hagyod bajba sodorhatod magad,a feleséged a gyermeked.-Mert hidd el nekik cefetül fájna ez az egész.
A másik meg nem egy jó lélek ha tudja,hogy van asszonyka és kisgyermek még is rádrepült'-mert ez már több ártatlan társalgásnál...
Szerintem inkább menj el horgászni:XD.
válasza: válasza:Értem amiket írtok és tudom is. Az ijesztő az, hogy még sosem éreztem ilyet. Feleségemet az egyetemen ismertem meg, randizgattunk, összejöttünk, együtt voltunk, mindig minden rendben volt, egy idő után reális döntés volt a házasság. Szeretem, szerettem, de ezt az őrült szerelmet sosem éreztem. Ez most valami nagyon új. Előtte egy barátnőm volt, semmi több.
És rám telepedett az az érzes hogy egy élete van az embernek, és én kihagyom az enyémből ennek a szerelemnek a megélését. Mindeközben még egyszer mondom, tudom, hogy igaz amit írtok, hogy ez elmúlik és szerencsés vagyok hogy van egy szerető feleségem, akit nem akarok elveszíteni. Éppen ezért őröl fel lassan ez a dolog.
Lassan a házasságomra is rátelepszik. Nem vágyom rá annyira, alig bírok aludni, mert arra kelek az éjszaka közepén hogy megint a másik nővel álmodtam. sokszor vagyok feszült és ingerlékeny vele.
válasza:A kapuzárási pánikról: "Pánikba esik, mielőbb szeretne mindent, habzsolva korrigálni, megélni, változni, változtatni. Félelmében gyakran cselekszik irreálisan, a következményekre és/vagy másokra való tekintet nélkül."
Mit érzel, mikor elképzeled a feleséged, hogy más öleli, más mellett boldog? Mikor belegondolsz, hogy ezzel a döntéssel feltehetőleg csak hétvégi apa leszel a lányod életében?
Azért azt remélem tudod, ha most összállsz a másik nővel jó nagy szivességet teszel a feleséged jövendőbeli párjának.
válasza: válasza:Figyelj, ez elsőre lehet, hogy hülyén hangzik, de mondd el a feleségednek!
Én is átéltem ezt, nagyon nehéz helyzet, nem is fejtegetném, nyilván tudod te is... folyamatosan furdalt a lelkiismeret, ráadásul egy idő után - sajnos - nem figyeltem ida eléggé, nem akadályoztam meg az olyan helyzeteket, amikor a másikkal közelebb kerülhettünk egymáshoz, sőt... folyamatosan mentek az évődések, flörtök, stb..., hajszál híja volt, hogy megcsaljam a férjem... a legszörnyűbb az volt az egészben, hogy nem akartam ezt, nem akartam más iránt ilyet érezni, a férjem iránt akartam így érezni, így lángolni érte, stb...
A lényeg, hogy egy este nem bírtam tovább, leültem vele, és elmondtam, hogy mit érzek egy másik férfi iránt, nem akarom, de ez van, és nem tudom, mit tegyek... a reakciója mindenre választ adott.
El nem tudom képzelni, hogyan csinálta, de az a megértés, támogatás, tisztelet (!) - amiért elmondtam -, amit ebben a helyzetben mutatott, az számomra emberfeletti volt, de tényleg... miután részletesen elmondtam neki, hogy mit érzek a másikkal kapcsolatban, ő képes volt odaáig lenni értem, amiért ezt az érzést el akarom dobni, meg akarom szüntetni, és vele akarok maradni, csak nem tudom a módját, megoldását...
Innentől nyilván kapcsolata válogatja, őszintén mondom, hogy mi túljutottunk ezen (ehhez egyébként muszáj megszakítani mindennemű kapcsolatot a másikkal), nem volt könnyű menet, zokogások, nagy beszélgetések... stb., de így visszatekintve az érzéseink, az egymás iránti szeretet, tisztelet, és az egész házasságunk végül erősebb lett, mint azelőtt bármikor...
válasza: válasza:Az exférjem is ebben a cipőben járt.
Az a sztori úgy végződött, hogy meg is csalt. Aztán előadta magát, hogy inkább az előtt akar válni, hogy megcsalna. Foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz a képhez, hogy ő tisztességes, és helyesen jár el, mert szerelmes lett. (Mintha ez jobb lenne nekem, mintha csak dugnak, nem?)
Szétmentünk, ők összejöttek. Jöttek a szokásos gondok: utálja a gyerek őt is, de az új nőt még jobban. Ki is mutatja. Megy a hiszti a gyerektartás miatt, szerinte sok, szerintem kevés. Aztán a válási hercehurca, ami közös megegyezéssel lenne, elvileg. Gyakorlatilag az ügyvédnél megy a hiszti. Hogy én igenis vegyem figyelembe, hogy ő ennyi gyerektartás és hitel mellett nem tud új életet kezdeni. Közben nálunk kikapcsolták a netet és a tévét, alig tudtam fűteni, és a gyerek nem tudott se sportra, se színházba menni. Amiért még jobban utálta az apját és a nőjét. Pokollá tette a láthatásokat.
A nője is besokallt, hogy ő nem kíváncsi a gyerekre. Ment az uszítás, hogy miért nem a gyerekre költöm a gyerektartást. De, rá költöm: menzára, rezsire, bébiszitterre, hogy dolgozni tudjak, márkás cuccokra nem telik. Jött a szokásos, hogy a gyerektartásból élek meg, lehúzom szegény exemet. (Egyébként 200 körül keres, és xaros 30 ezren megy a vita a mai napig!)
Utána jött a következő fejezet, hogy nincs egy szabad hétvégéjük, ritkábban viszi el a gyereket. De az se járult hozzá, hogy javuljon az apa-fia viszony... Természetesen lett balhé, hogy ellene nevelem a gyereket.
Mindegy, nem sorolom. Viharos volt az első egy-másfél év.
Utána köztünk normalizálódott a kapcsolat: udvarias hangnemben megtárgyaljuk a gyerekkel kapcsolatos dolgokat, ha muszáj.
Köztük minden tönkrement: a csaj rájött, hogy mégsem olyan álom vele az élet, sem férjként sem apaként nem olyan tökéletes, mint abban az idealizált képben, amit festett magáról. Elég sok súrlódás volt abból is, hogy 15 év alatt megszokott dolgokat, amikhez ragaszkodott volna. Jött a szokásos "a volt feleségem ezt úgy csinálta, hogy...".
A csajnak elege lett. Összejött egy kollégával. Nagy szerelem, nem tehet róla. Úgyhogy megkérte az exem, hogy költözzön ki, mert a hétvégén beköltözik az új hapsi. (Szintén nős volt.) Jobb híján ment az anyjához lakni a volt férjem. Köztük se felhőtlen a viszony, főleg mióta "szégyent hozott a családra" a házasságtöréssel.
Utána volt egy nagy beszélgetés az exférjem és köztem. Elmondta, hogy még mindig szeret, hogy mennyire bántja, hogy elhidegült tőle a fia. Rájött (mással élve), hogy milyen jó dolga volt mellettem, jó feleség és anya vagyok, hogy milyen nehéz ilyet találni. (Pedig minden lehetséges társkeresőn próbálta hónapokig, bár ezt mástól tudom.) Újra boldog családi életet akar. Hogy rohan elé a gyerek, mikor hazaér, együtt megyünk kirándulni hétvégén, vagy bevásárolni, ünnepeken közösen az asztal körül, finom ételek, tiszta lakás, nyugalom és béke. (Ugye ezek voltak azok a szürke hétköznapok, amire egy új szerelem volt a legjobb gyógyszer...) Summa summárum, próbáljuk meg újra.
Természetesen nemet mondtam. Ráadásul nekem már alakult az új kapcsolatom.
Anyja felhívott, hogy mikor megtudta, hogy összeköltöztünk, napokig halotta sírni esténként. Neki azóta se volt normális kapcsolata. Néha van valami barátnője pár hétig, de az anyósjelölt elmarja.
Ezt olvasd végig még egyszer. Aztán gondolj bele, hogy te is ezt akarod? Erre vágysz?
A vicces az, hogy ez annyira sablonos történet! Több ismerősöm van, aki pont így járt. Vagy hasonlóan. Vagy rosszabbul. Kis különbség van, mondjuk lebukott pár hónap megcsalás után. A férjnek eszébe se volt válni, de a felesége kirakta, amint lebukott. Volt, akit a szerető macerált a válással, aztán kitálalt a feleségnek.
Kis különbségek.
A sztori vége mindig az, hogy a férfi vonyít a sarokban, mert oda a családja, és szenved, a nagy szerelem meg sehol.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!