Mikor érdemes egy nőnek kezdeményeznie?

"én úgy vagyok vele, hogy ha a csillogó szemem és ahogy rá nézek, mosolygok, és maga a társaságom nem elég a férfinek ahhoz, hogy maga keressen/kezdeményezzen a fentik után, hogy hagyom akkor a francba"

Ez egy nagyon kényelmes hozzáállás... majd kipróbálom, h nőkkel is működik-e!

"Másrészt számomra a nemi szerepek maradjanak meg, és a férfi legyen férfi,a nő meg legyen nő."

Gondolom, akkor a párkapcsolatban is a hagyományos szerepek híve vagy, nem csak az ismerkedésben... ez így rendben is lenne, fő a következetesség.

Ja, és nincs ilyen, h "küldöm a jeleket". Ha felnőtt ember akar valamit, nyissa ki a száját. Aki jelezget, az csak egy kiröhögést ér...

válasz a 10.kommentre 9-estől.

"Ha tetszel a férfinek, akkor el fog hívni randira. HA nem, hát akkor meg nem. "

Igen,abban valósszinűleg igazad van hogy az emberek 80%-a igy viselkedik, de az nem jelenti azt hogy az ettől eltérő formulák rosszak lennének.(x évvel ez elött a lány apjától kértek engedélyt az udvarlók a lánykezéhez és csak aztán kérdezték meg a nőt és mi van ma...)

" Másrészt számomra a nemi szerepek maradjanak meg, és a férfi legyen férfi,a nő meg legyen nő."

Remélem h te is érzed h ez a mondat igy mennyire üres, magába hajló. De szerintem nem hiába van hogy nőt és a férfi helyére nem sztereotip tulajdonságokat irtál ,mint a határozott ,racionális és az empatikus,érzékeny... hiszen igy már sokkal inkább feltünőbb hogy a valóságban ezzek a határok mennyire elmósodnak és hogy a mondatottnak nincs valóság alapja.

Nem tudom mi a baj a valaszainkkal. Mindannyian tapasztalatbol irtunk, nem elmeleteket kovacsoltunk, vagy eleve eldontottuk h az egyik modszer jo a masik rossz. Mindkettot kiprobaltuk, az egyik bejott, a masik nem. En nem tudok mast irni mint amit ateltem, akkor sem hogyha vki egyenlosegrol alkotott utopiajaba ez nem fer bele.

Mielott vmi csunya vad erne, en egyaltalan nem vagyok egy klasszikus no, es sokszor probaltam en lenni a kezdemenyezo fel, pont azert mert alapjaraton egyenlosegparti vagyok. De meg ha ossze is jott, akkor is hogy jartam? Lett egy felenk fium, en meg egy forro veru, eleven ember vagyok. Nagy bolt volt mondhatom... En azota nem fecserlem az idomet a " felenkekre", mert nem ugy vettem eszre, hogy idovel megtaltosodnak. Remelem ebbol mar latszik, h ez nalam nem a buszkesegrol meg a vedekezesrol szol, hanem a praktikumrol.

Es meg mielott vki kiforgatna a dolgot, nem vagyok fadarab, nem karba tett kezzel varom az udvarlast, egyszeruen pl. hagyom h o csokoljon meg eloszor, o kerje el a szamomat, o hivjon el talalkozora stb. Mondjuk en mar negy eve kiestem a randizasbol, mert egy nem hezitalo ferfi lecsapott ram...

Ez két élű kérdés.

Egyrészt én sokáig félénk voltam ilyen téren. Azt tudni kell, hogy az életben és a párkapcsolatban is nagyon irányító vagyok, néha túlzottan is. De sokáig zéró önbizalmam volt a nők irányába. Szóval az, hogy én leszólítsak valakit, ismeretlenül, az elképzelhetetlen lett volna. Teljességgel! De képzeld, többször is erőt vettem magamon és bár szocfóbiám közepette kezem-lábam remegett, mert túlságosan túlgondoltam az egészet, mégis csak megpróbáltam. Odamentem és normálisan azt mondtam, hogy szívesen megismerkednék vele. Az egyikből randi is lett. De soha nem jött be. A végső konklúzióm az lett, hogy ismeretlen nőt SOHA többé nem szólítok le. Nem is tettem többé, kudarc volt mindegyik.

Ellenben amikor a nők jöttek oda hozzám, vagy ismerkedtek velem össze, az mindig sokkal jobban sült el. Eleve elhibázott gondolat számomra az, hogy valakihez a külseje alapján vonzódjak. Ilyenre már nem vagyok képes. Ismernem kell a személyiségét, hogy egyáltalán szóba jöhessen nálam.

A páromat társkeresőn ismertem meg és az első randitól fogva kb Ő udvarolt nekem... ami igencsak meglepett, sosem volt ilyenben részem és bár nehezen tudtam kezelni, zavarba jöttem a bókoktól, de végül mégis egy pár lettünk és lassan egy éve vagyunk együtt. Nem érzem magamat kevésbé férfinak ettől, mert a kapcsolatunkban nagyon is irányító vagyok gyakran, néha túlságosan is. A szexben is abszolút én irányítok. Szóval megdőlt a kis mulya, gyáva értekezés, legalábbis esetemben. Sosem gyáva voltam, csak szociálisan furcsának, elképzelhetetlennek tartottam párkapcsolatot úgy, hogy véletlenszerűen leszólítok valamit. A társkereső azért más nekem, mert ott célzottan keresik egymást az emberek, tudod a másikról, hogy nyitott az ismerkedésre, hisz azért van ott. Ha most keresnék párt sem szólítanék le mást. Ha engem leszólítana valaki, nem lennék elutasító, tudnám kezelni és nem jönnék ezzel a férfi-női szerep meg vadászösztön baromsággal. Mert hogy ez az, baromság.

Ha leszólítok valakit, honnan tudjam, hogy nyitott rám? Én nem vagyok hajlandó a szánalmas kis jeleket értelmezni, amit a nők gyakran csak szórakozásból küldözgetnek, vagy csak a saját egójukat akarják vele fényezni. Értelmes emberként úgy gondolom, ha valaki akar tőlem valamit, majd elém áll és megmondja. Bármi ennél kevesebb és nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Elégszer fürödtem be a nevetséges szemezésekkel és társaikkal. Ezt meghagyom az ösztönlényeknek meg azoknak, akik a diszkóban akarnak valakit felszedni szexre.

26/F

Hat 14es, ez egy nagyon erdekes tortenet volt. Egyreszt le lehet vonni belole a tanulsagot, hogyha sokaig alkalmazol egy modszert sikertelenul akkor erdemes valtoztatni, akar a szoges ellentetere.

Masreszt viszont szamomra a te peldad csak egy ujabb megerosites volt, h miert nem szeretnek en kezdemenyezni: nem csak az tortenhet meg h halverubb mint en, hanem az udvarlas egyaltalan nem lesz kolcsonos, csak en adok bele energiat, es a vegen egy palfordulassal meg jol le is dominalnak... Ez nekem mar a masik veglet, amibol szinten nem kerek. Talan a valosagban nem ilyen durva a helyzet, de akkor meg sarkosan fogalmaztal.

Mindegy, nem vagyunk egyformak, ami nekem nem jonne be az a te baratnodet boldogga teszi. Zsak a foltjat megtalalja, ez a lenyeg.

#16: Tévedsz. Utána már, mikor láttam rajta, hogy valóban akar engem, én is rákapcsoltam és mindent beleadtam. :) De amíg nem látom valakin, hogy kellek neki és nem csak lelki szemetest keres (sokszor akartak annak...), addig nem erőltetem meg magam. Régen elkövettem a hibát, hogy túl kedves és érdeklődő voltam és a vége az lett, hogy legyünk barátok. Én estem pofára. Amúgy szerintem dominancia terén jó a kapcsolatunk, nem dirigálok bele az életébe, de ha van egy fontosabb kérdés kettőnket illetően, abszolút határozott elképzelésem van a dolgokról és nem vagyok tesze-tosza az ilyen kérdésekben.

Úgy tapasztalom, hogy ha egy lánnyal, nővel az elején túl kedves és érdeklődő vagy, barátnak fog maximum tekinteni, ami egyenlő azzal, hogy majd neked panaszkodik az elcseszett pasiügyeiről. Ebből ugyan nem kérnék...

Persze mindenbe beleláthatsz azt, amit akarsz, hogy igazold magadat. De jó véleménnyel voltam a páromat azt illetően, hogy nem a csodát várta, meg "ez a férfi dolga", hanem mert kellett neki valami (én), azért tett is. Én az elején szkeptikusan álltam kettőnkhöz, mert sok csalódáson voltam túl és nem mertem magam beleélni semmibe, ki voltam égve lelkileg. De végül beleszerettem és semmiért nem adnám most, hogy Ő van nekem.

Mégsem mondhatnám, hogy az ölembe hullott a kapcsolat, mindkettőnknek tenni kellett érte.

Akkor először is az én saját tapasztalatom:

az én párom sem vette komolyan egy olyan csaját sem, aki kezdeményezett nála. Mondta is, hogy bár nálam össze kellett magát szednie, mire el mert hívni, de sokkal sokkal jobban értékelte, mert így ő választott engem.

HA én hívtam volna el, bennem bizony bennem lett volna a tüske, hogy nem voltak benne nyitott kérdések, a szájába repült a sült galamb, nem "tett értem" semmit, ott voltam. Nem izgult volna, hogy mit mondok- pedig félt ő is, ezt is tudom. :)

-Ezeket később már nem tudod pótolni, hosszú távon. A lánynak is hiányérzete lesz, hogy nem olyanok voltak a randik a kezdeti szakaszban, és a fiúnak is általában. - kivétel meg mindig van, magam részéről ez így van, és barátom részéről is...

-" a férfinak is joga van nem kezdeményezni"

Igen, joga van, engem ugyan nem zavar, nem egymást keressük, ennyi. :) Nem kel személyeskedésnek venni a dolgot, mert ez most nyilván azok akadnak fenn, akik ebben a kategóriába esnek fiúk. Attól még a nők egy része még mindig azt fogja elvárni egy férfitől, hogy ő kezdeményezzen, és én sem fogom elhívni soha egy férfit sem. Annyi mindennel el lehet kapni egy férfi figyelmét, és tudatni vele, hogy tetszik nekem, szóval azért ki tudom mutatni, ha valaki tetszik, és ha ezek után sem lép, hát ez van. Nem gond, egyszerűen nem egymást keressük.

"Úgy tapasztalom, hogy ha egy lánnyal, nővel az elején túl kedves és érdeklődő vagy, barátnak fog maximum tekinteni, ami egyenlő azzal, hogy majd neked panaszkodik az elcseszett pasiügyeiről. Ebből ugyan nem kérnék... "

Ezt meg megint csak személyes indíttatásból megcáfolom, és elárulom hol a hiba általában a fiúknál a képletben:

- nekem pl előbb kerül be egy félénk fiú a barát kategóriába, mert egyszerűen nem hívja fel magára a figyelmemet, mint férfi. Ettől még kedvelhetem, de első körben max aranyos félénk srác, nem több.

És itt jön a lényeg.

Én kifejezetten szeretem, ha figyelmesek velem és udvariasak.

Nem azért tesz be egy lány barát kategóriába, mert figyelmes vagy. A férfiaknál a flört 1 formája az 50 közül a figyelmesség, udvariasság pl- igen is észreveszem, ha extra mód kedvesek velem, figyelmesebb vele, mint a többi lánnyal.

HA a lány haverként kezel, az nem ezért van. ok jöhet szóba:

1-egyszerűen nem jössz be neki, de ebben az esetben a fejedre is állhatsz, nem a figyelmességeden és a kedvességeden fog múlni.

2. Nem ott ronto el, hogy kedves vagy, ott rontod el, hogy nem vagy elég határozott és nem adod a tudtára, hogy te NŐKÉNT tekintesz rá. Oké, hogy kedves vagy, de bókolsz is neki közben, sugallod neki( flört, szemezés, érintés, kétértelmű utalások stb), hogy nőként tekintesz rá?

Amúgy meg ha pasi lennék, biztos lehetsz benne hogy ezerrel csajoznék.

Én sem haraptam le senkinek a fejét, és a titok pont az, hogy nem kell jelentőséget tulajdonítani annak, hogy odamész valakinek. Azt írod idegenhez. -Pláne idegenhez. - Most komolyan, ki nem sz.rja le, ha nem látod később, hogyha nemet mond?

Hozzám is odaszoktak jönni olykor, még félénk srácok is. És mindig értékeltem, hogy összeszedte a bátorságát, és bátorítottam is, hogy ezt ne hagyja abba. :)

De nem kívánok senkit sem meggyőzni, én sem fogom megváltoztatni a hozzáállásom, én a magam részéről mér kitapasztaltam, nekem mi a jó.

Mindenki tegyen úgy, ahogy jónak látja.