Tényleg érdemes attól tartanom, hogy a pénz megváltoztatja?

A párommal fiatalon jöttünk össze, 7 éve vagyunk együtt. Ebből kb 5 éve élünk együtt, nemrég vettünk saját lakást. Végig mellette voltam, évek óta egyengetem a karrierjét (én találtam ki, mit tanuljon, én szerveztem az interjúit, folyamatosan tartottam benne a lelket, ami nem volt egyszerű, mert magától nagyon gyenge ember). Pár éven belül gyerekeket tervezünk, bár ő már szeretné (30 éves), én még nem, túl fiatal vagyok hozzá, még utazgatni szeretnék. Hamarosan talán lesz is rá keret, ugyanis a párom egy nagyon jó lehetőséget kapott, a vállalkozás, amit régóta terveztünk, végre meglehet és az eddig sem kevés jövedelmünk milliós tétel lehet hamarosan. Tehát eddig sem éltünk rosszul, de eddig a megtakarításaink elmentek a lakásra, kocsikra, kevés szórakozásra, most mindemellett még bőven maradni is fog. Én nagyon örülök a lehetőségnek, már tervezgetem, mennyi mindent csinálhatunk majd a pénzből (befektetéseket is), de a párom valamiért búskomor. Mindig azt mondta, azért olyan, mert nem jövünk ki úgy a pénzből, mint szeretné, de most, hogy úgy tűnik, ez jóideig nem lesz gond, most is ugyanolyan. Igaz, projekt alapon sok munka lesz vele, lehetnek olyan hetek, hogy a hajunkat tépjük és heti 80 órákat dolgozik majd (én besegítek neki, amennyire értek hozzá, plusz ügyeket intézek, plusz háztartás), de mégiscsak erre az évre +8 millió forintnyi munkát ajánlottak neki, ami hatalmas összeg.

A szüleim viszont már felhívták a figyelmem, hogy vigyázzak a párommal, mert szegény gyerekből (szülei képzetlen munkások, nagyon alacsony fizetéssel) lett középosztálybeli a jó fizetésének hála, most pedig hamarosan még gazdagabb lesz, hamarosan szinte bármit megengedhet magának emberi keretek között (persze nem luxusjachtokra gondolok, de pl nem kell többet 40m2-en kuporognunk, meg nem kell infarktust kapnunk, ha beesik egy 200ezres autójavítás). Kényelmes életünk lehet, a gyerekeinket is ebben nevelhetjük fel, mivel a megbízása hosszú távú. De ő mégsem boldog.

Anyám konkrétan arra célozgatott, hogy vigyázzak, hogy mivel neki szól a megbízás és én csak kisegítője leszek, nehogy elhagyjon vagy lecseréljen. Eddig is jóval többet keresett nálam és mióta így van, többször megjegyezte (amúgy én jóval gazdagabb családból származom és az én családomtól jóval több támogatást kaptunk régen, míg nem volt ilyen jövedelmünk, addig nem mert szólni). Pl rengeteg chipset evett régen és ha szóltam neki, hogy ne vegyen meg annyit (drága és egészségtelen is), megsértődött, hogy az ő pénze, annyit vesz, amennyit akar. Utána bocsánatot kért, de kitörölni nem tudja... Lényegében ő tart el, mert az ő fizetése elég a lakásra, az autókra, az enyém épp, hogy a saját kis nőcis kiadásaimat meg a benzint fedezi, és ezt tudja. Anyám szerint vigyázzak, nehogy egyszer kitegyen és ne maradjon semmim. De ha egyébként stabilnak érzem a kapcsolatunkat és szeret engem, van ilyentől félnivalóm? Anyám szerint a pénz könnyen megváltoztathatja, főleg ahogy a chipses eset mutatja. Pl rosszul látok, de hetekig tartott meggyőzni, hogy ha lesz elég pénzünk, szeretném megműttetni a szemem, hogy ne kelljen szemüveg. Szerinte ez nem ér fél milliót, amit ő 1 hét alatt meg fog keresni. De simán költene ezzel szemben 200 ezret új, mutatós felnikre - én meg arra sajnálom.

Hosszú távon csak az lesz, hogy nekem meg kell hunyászkodnom, ő fog eldönteni mindent, mert nála lesz a pénz? Vagy lehet így is egyenrangúként, jó kapcsolatban élni?