Van olyan itt, akivel azért szakított a párja, mert előtte nem volt még semmilyen kapcsolata és szeretné kiélvezni a fiatalságát?

Ismerek olyan házaspárt, ahol a feleség, amikor a férj eléállt, hogy megismerkedett egy másik nővel, azt mondta: van két éved. Utána dönts.

Ennek több mint 14 éve. Együtt vannak, az a másik nő nem tartott két évig...

Én leszek a csúnya kisördög, de ha nem szerelmes már, hanem szeret és elvagytok ( hozzáteszem, én ezt nem húzom le, nem degradálóan mondom, nem rosszabb egyik a másiknál, de MÁS).

ÉS ebből jön, hogy más a két kapocs:

egy húszon éves srácnak/lánynak nem biztos, hogy a szeretet elég lesz önmagában.

Honnan tudhatnád, mit bán meg majd 20 év múlva?

Hogy nem élte ki magát,pedig benne van a kíváncsiság, és ez a kis hang bizony ha elnyomja, úgy is felbukkanna időnként..

Tudom, mert ismerős érzések, kb mint a barátos, úgy vagyok én is.

A másik oldal sem egyszerű, de itt is írta valaki nekem pl, hogy ez a kötődés és ragaszkodás, szeretet 40 évesen oké és összetart egy kapcsolatot, de 20 évesen nem biztos, hogy ez az ideális állapot.

(Mondom ezt én, én ugyanis nem tudok szakítani csak emiatt, mert ott a bizonyos mérleg.)

Azonban most hideg objektivitással nézve: nem ideális állapot: nincs szerelem, és még a belső kíváncsisága is.

Szóval én megértem őt, mert most kell élnie és tapasztalni, megélnie a vágyait, mennie, nem majd 40 évesen, 2 gyerekekkel, x év házassággal életuntan, amikor esetleg már ennyi érzelem sincs feléd.

Mondom, én csak ezért nem szakítottam, de itt 2 tényező amit mondtál: ez mind időleges és kockázatos dolgok:

önmagában nem baj, ha nem szerelmes, hanem szeret: de az évek alatt bizony szerelmes lehet - másba.

Ezen csak ront a kíváncsiság, amit nem tud kiélni: ha ezeket ő is megtapasztalja, később könnyebben mond le egy újabb szerelem/kísértés lehetőségéről, mert nem hat újdonság erejével. Ez színtiszta pszichológia.

Ráadásul előbb utóbb véget ér az élet, én nem hibáztatom ha nem akar végig teljesen a langyos vízben és biztonságban evickélni. nem hiszem, hogy azért szemét lenne bárki is, hadd élje már az életét.. (A megcsalást viszont elítélem, de nyilván itt is a túlzott ragaszkodás van a képben a megszokotthoz, miközben az igényei/vágyai már ezzel ellentétesek: jobb tehát elengedni, igen.)

Na, csak gondoltam leírok egy másik nézőpontot, mivel az enyém is voltaképp hasonló,még ha nem is tetszik.