Hogy állnak a 30 éves hapsik a húspiacon?

Kérdező, ha van egy csöpp eszed, nem a 30 éves nők között keresgélsz, mert (általánosságban) jóval több elvárásuk van, viszont jóval kevesebbet tudnak - és akarnak - nyújtani, mint a fiatalabb korosztály.

Én 33 évesen - sokkal nagyobb "bűnlistával":) - jöttem össze egy 17 éves - akkor még gimis - lánnyal, 20 éve együtt vagyunk, a párom felvételizett majd lediplomázott, fölépítettük KÖZÖSEN a KÖZÖS egzisztenciánkat, van házUNK, kocsiNK, amit akarsz.

Kérdező, azért tegyük hozzá, hogy ez a fajta párkeresés - a "húspiac" - eleve egy beteg kor beteg kreatúrája... azért ez egy normál világban úgy zajlik, hogy az ember éli az életét, megismerkedik emberekkel társaságban, munkahelyen, lakókörnyezetben, hobby közben, akármi, és ha mindezt nyitott szemmel, lélekkel, meg vegyértékkel teszi:), akkor előbb-utóbb egymásra fognak találni azzal az emberrel, akivel tetszenek egymásnak, élvezik egymás társaságát, és hasonlók az elgondolásaik az életről, tehát a kapcsolat spontán módon alakul. Szemben ugye ezzel a nonhumán verzióval, amikor az embernek van egy tesztlapja saját magáról, egy másik az elvárásairól (utóbbi rendszerint ugye hosszabb) és akkor egyeztetik a tesztlapjaikat, tök függetlenül attól, hogy át tudnak-e dumálni egy éjszakát, vagy nem.

Rossz tapasztalatot meg bármilyen korosztályban lehet írni, és ha az ember úgy keres társat, ahogy munkahelyet, akkor kb a hasonló képlet működik, mondjuk jó, ha 10-ből 1 bejön.

Én úgy voltam vele anno, hogy az "önmagára és másokra jogosan igényes" az kuka, nekem egy párkapcsolat nem arra kell, hogy folyamatosan elvárásoknak feleljek meg, hanem arra, hogy jól érezzem magam a társammal benne. Nem azt választottam tehát, aki azon vacillál, hogy évi hány sör a sok, hanem azt, aki eljön velem sörözni:)))