Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért jutnak eszembe naponta az exeimen?
Egyik kapcsolat se mondható komolynak, mert pár hónapig tartottak. Egyiket se szerettem, úgy igazán. Mondjuk nem hiszek a nagy szerelemben, hanem kölcsönös megbecsülésben és tiszteletben. Mindegyik szakítás után önmarcangolásba kezdtem, mert úgy éreztem h kevés vagyok hozzájuk, nem tudtam rendes odaadó barátnő lenni. Pedig igyekeztem kiszolgálni őket társként, de nem volt elég. Így bukottnak éreztem magam. De persze senkinek se mondtam semmit, nem sírtam ki a bánatom. Inkább nem terheltem a közvetlen környezetem a lelki bajaimmal. Sőt most se mondom el senkinek se a gondolataim.
Most is van párom, akit elviselek és ő is engem. Bár simán el lennék nélküle is, de mindegyik exemnél ezt éreztem. Ő boldog és "tökéletesnek" tart. Szóval barátnői szerepet most kivételesen jól csinálom.
Mostanság viszont rengetegszer eszembe jutnak a múltam férfijai. Önmarcangolásba kezdek megint és agyalok rajtuk h miért úgy történtek a dolgok ahogy. Tény h másfél év távlatába megyek vissza, mert előtte senki se nézett rám. Mondjuk most sem és talán sohasem válogathatok a férfiak között, tekintve h örülök ha vki nem néz levegőnek vagy senkinek.
21L
válasza:Megválaszoltad magadnak a kérdésedet.
Röstelled magad, hogy nem adtál bele igazi érzelmeket a kapcsolataidba. Talán azért, mert a sikertelenséged miatt leadtál az igényeidből, és olyanokkal is összejöttél, akikkel a saját értékrended szerint nem kellett volna.
Ne ostorozd magad, fogadd el, hogy próbálkoztál, mindenki így kezdi. Nem lehet elsőre megtalálni az igazit, de nem kell föladni. Szerezz tapasztalatot, és keress tovább. Nincs semmi baj veled!
válasza:Kóros önbizalhiány. Ha valaki dícsér, és szeret Téged, az azt jelenti, hogy "elvisel". Nem a párja vagy, hanem "barátnő szerepet" játszol.
Kattogsz a régieken, és azon rágod magad újra meg újra, hogy mit csináltál rosszul.
Tanácsot nem tudok adni - holott egy csónakban evezünk - az önbecsülésem romokban, folyamatosan azon kattogok, hogy mit kellett volna másképp, miért nem voltam toleránsabb, miért nem hunytam szemet, holott minden kapcsolat két emberen múlik, és talán túl nagy felelősséget hárítok magamra, úgy ahogy Te is.
Ilyen vonatkozásban tudok azonosulni a bajoddal, meg kell találni a saját értékeinket, anélkül más sem fogja.
Biztosan nem kezdek kapcsolatba addig amíg nem rendeződnek a fejemben a dolgok, bár a szakításomnak lassan másfél éve.
Én sem beszéltem róla soha senkinek, nem pláne pasiként, csak valamiért női érzelemvilággal áldott meg a sors :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!