Vajon a minden feministát lefeminácizó férfiak (és nők) tisztában vannak azzal, hogy a feminizmus nem a nőis felsőbbrendűséget, hanem a férfi és női nem egyenlőségét hirdeti?

"Jópár évet lehúztam anno bányászként, mielőtt szoftverfejlesztő lettem.

Enyhén szólva nem tolongtak a nők, hogy jönni akarnak bányásznak.

Dolgoztam sokat építkezéseken is. Oda se akartak jönni a nők.

(értsd: egyetlen nő sem dolgozott ott, nem is jelentkezett soha egy se)

"

De szeretem az ehhez hasonló sallangokat. Mikor szülésről, csecsemő gondozásról van szó, akkor leírjátok nagy nyugodtan hogy nem tehettek arról hogy fizikailag csak nők képesek szülni, ez van. Természet így találta ki. De az gondolom nem elfogadható, hogy a természet azt is kitalálta, hogy fizikálisan egy férfi inkább elvégzi a nehéz fenti munkákat. Így volt ez már mióta világ a világ, az őskorban sem a nők vadásztak, de gondolom szerintetek azok is biztos feminácik voltak :) Sok értelmes...

A műkörmös meg óvóbácsi hisztit sem tudom megérteni. Hány férfit ismertek aki így akar megélni, ez a jövője? Én egyet sem pedig ismerek pár férfit, tehát ez is csak egy mondva csinált hiszti, csak lehessen már megint feminácizni egy jóízűt.

Utolsó, te el vagy itt tévedve, nem érted, miről szól ez az egész vita.

Nem az a bajom, hogy a nők nem akarnak bányászok lenni, mert épp ez a lényeg, hogy alkalmatlanok rá, mert nem vagyunk egyformák, de épp a feministák azok, akik ezt nem képesek felfogni, erre próbáltam rávilágítani ezzel a kifordított érveléssel.

Igen, mi férfiak meg nem tudunk szülni.

Tehát akárhogy is nézzük, vagy a nők szülnek, vagy senki, viszont szülni meg nem lehet úgy, hogy közben karriert épít az ember, mert azt a gyereket nem csak ki kell tolni, hanem amíg teljesen magatehetetlen, addig gondozni is kell, és ez minimum 2 év, mire egyáltalán bölcsibe be lehet adni.

És tök logikus, hogy egy teljesítmény-orientált, nem is hogy egész, de konkrétan másfél embert kívánó munkakörben nem tudnak helytállni az olyan nők, akik szülni akarnak, mert egyszerűen képtelenség, mert egy nap csak 24 órából áll, nem pedig 36ból.

És mivel a férfiak és a nők nem helyettesíthetőek be egymással teljes mértékben, ezért munkamegosztásra van szükség: a nő szüljön, és ne akarjon karrierezni, a férfi meg hajtson a melóban.

Mert fordítva nem is lehetséges.

"És tök logikus, hogy egy teljesítmény-orientált, nem is hogy egész, de konkrétan másfél embert kívánó munkakörben nem tudnak helytállni az olyan nők, akik szülni akarnak, mert egyszerűen képtelenség, mert egy nap csak 24 órából áll, nem pedig 36ból. "

Én ezt egy percig sem vitatom el tőled, de akkor is a bicska kinyílik a zsebembe mikor a sok tökfilkó leírja ezeket a "nőket a bányákba, meg a seregbe" című baromságot. Erre reagáltam.

Szellemi munkát tekintve, úgy gondolom egy nőnek is lehet "karrierje" (szándékos az idézőjel), max felfüggeszti vagy nem ér el olyan szintre vele mint egy férfi. Ezzel nem tudom mi lenne a probléma. te szoftverfejlesztőként nyilván nem véletlenül kapd a százezreket, dolgozol mint állat. Egy átlag nő meg nem hajt annyit mint az állat, de cserébe nincs is annyi fizuja, tehát ebben mi igazságtalanság van? Szerintem semmi. Van karrierje, a tudása nem merül ki a peluscserében, de nem is fog eltartani egy családot.

És itt kanyarodunk vissza a kérdező által megfogalmazott problémához: pofátlan cégek miért merik megkérdezni egy nőtől hogy fog e szülni?

Igen valószínűleg fog, de ó bocs hogy csak ő képes rá.

Másrészt mint mondtam valószínűleg nem középvezetői posztra pályázik, tehát nem is értem miért kell túldimenzionálni a kérdést.

Előbb vagy utóbb minden nő elmegy szülni kiesik 2-3 évre. Hogy ez 1 év után következik be vagy 5 év múlva tök mindegy, mert adott helyzetben úgyis orvosolni kell a hiányát.

Márpedig el vagy tévedve. VAN olyan nő, aki nem akar szülni, vagy aki már 20 éves korában szült egy gyereket és 28 éves koráig még 3-at és utána próbál munkát találni, és MÁR nem fog több gyereket szülni, ezért érdemes megkérdezni, hogy mi a helyzet.

"Tovább az úgy is pótolni kell majd, ha elmegy szülni" logika nem érvényes, HA fel se veszik, mert úgy is pótolni kell majd mással. Akkor már inkább felvesznek egy olyan EMBERT, aki (nem akar/nem fog/nem tud) szülni.

Ez egy végtelen vita, de az utolsó hozzászóló végre olyan, akivel lehet érdemben nézőpontokat egyeztetni. A katonás-bányászos példát nem igazán jól szűröd le, azok pusztán a bagatel és lázadó "felszólalásokra" volt hasonszőrű és hasonló fontosságú példa, mint ahogy a szülés természetes lefolyása is. Számomra és a hasonló szellemben nevelkedett, gondolkodó emberek számára nyilvánvaló, hogy ha van rá lehetőség, úgy a fizikai erőt igénylő feladatokat (jó esetben) egy férfi lássa el, hiszen az evolúció során neki adatott nagyobb fizikai erő (ismétlem, jó esetben). Nem szoktam magammal példálozni, most mégis megteszem, mert szeretném, hogy lássátok, miről is van szó részemről.

Ahova én és a testvérem jártunk óvodába, ott volt kb 6 óvóbácsi és 2 óvónéni (3, ha a logopédust is számoljuk, bár nyilván nem ez a jellemző arány).

Jómagam kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, a párom boldog és évek távlatában, kisebb-nagyobb hullámvölgyek után is szerelmes, mint ahogy én magam is (egymásba vagyunk szerelmesek, ezt fontos megemlíteni). Minden udvariasságot és figyelmet megadunk a másiknak, de persze vannak nehezebb időszakok is. Mindez azért, mert ő tudatában van annak, hogy ő a nő és ő valójában NŐ, továbbá annak is tudatában van, hogy én vagyok a férfi, én pedig igyekszem FÉRFI lenni. De nem csak ő van ezeknek tudatában, hanem én is, mindketten ennek megfelelően állunk egymáshoz és ennek megfelelően éljük az életünket.

Az a nézet például, hogy a házimunka, a mosás-főzés-takarítás-gyereknevelés a nő dolga, az egy f@5z, annak javasolnék pár év egyedül élést, hogy megtudja, mennyi időt és energiát vesz el csak a puszta házimunka. A gyereknevelésről nem is beszélve, hiszen az óriási felelősség mellet folyamatosan újratermelődő házimunka és még attól jóval több. Itt arra gondolok, hogy nálunk ha én vagyok szabadnapos, akkor én takarítok, ha a párom, akkor ő. Ha én vagyok szabadnapos, akkor én főzök (igen, relatív otthonosan mozgok a konyhában, bár nem vagyok Gordon Ramsey), ha ő szabadnapos, akkor ő. Tiszteletben tartjuk egymást, mert abban hiszünk, hogy egy kapcsolatban egyszerűen nem szólhatnak arról a dolgok, hogy egyik fél beleszakad a melóba, a másik pedig tévézik és popcornt zabál. Vannak olyan napok, amikor jól esik semmit sem csinálni, de kinek nincsenek? Ha elmegyünk vásárolni, és veszünk 5 szatyornyi cuccot, inkább a kezem szakadjon le, mint hogy ő cipeljen nehezet a röplabdával töltött évek alatt leamortizálódott csuklójával. Egy dolgot jelentettem ki úgy, hogy nincs ellenvélemény: a kert az enyém. 2 oka van:

1) nehéz, fizikai meló, szinte minden esetben

2) ő nem szereti csinálni, én pedig igen, mert a végeredmény látványos, engem pedig jó érzéssel tölt el az, hogy bár sokszor nehéz meló árán, de szép helyen lakunk, szép helyre megyünk haza

Nyilvánvaló, hogy a házban a szerelést igénylő munkálatok az én részem, de ha úgy van, ő is bármikor megcsinálja azt, ami nem haladja meg a fizikumát vagy az ismereteit.

Ha kell, egész nem takarít, ha kell, én egész nap főzök és mosok.

Egyszerűen azt kell megérteni, hogy nincs alá-fölérendeltségi viszony azzal, ha tisztán látjuk egy férfi és egy nő közötti alapvető különbségeket és elfogadjuk azokat. Fura, hogy eddigi kapcsolataimban a nő mindig nőnek érezte magát, mindenféle elnyomottság érzése nélkül...éppen úgy, ahogy én férfinak. Ezt a két fél azzal éri el, hogy nem akarnak olyan ruhába bújni, ami nem nekik készült. Márpedig amit ezen az oldalon képviselek, az pontosan ugyanez, pusztán a személyes élmény hiánya miatt túl könnyen értelmezitek rosszul. A válaszaim mindig az alapvetésnek és a kérdésnek / előző hozzászólásoknak megfelelőek úgy témában, mint morális jellegben, ezért nem fogadom el, amikor egyfolytában lepontozzátok azt, amit a való életben KIVÉTEL NÉLKÜL nagyra értékelnek a "sorstársaitok" (gondolom ha a nő alapvetően elnyomott lélek, akkor nem csak 8 nő van elnyomva a 10-ből, hanem 10, tehát minden nő)

" HA fel se veszik, mert úgy is pótolni kell majd mással. Akkor már inkább felvesznek egy olyan EMBERT, aki (nem akar/nem fog/nem tud) szülni."

Jó, de ezzel kb kijelented hogy a nőket negatívan diszkriminálod a munkaerőpiacon, ami lássuk be nem valami szép dolog.

Karrierről meg nem véletlenül írtam korábban, és fejtettem ki róla a véleményem.

Úgy gondolom szellemi munka tekintetében elég sok van amihez kell szakirányú végzettség, xy kompetenciák (azt gondolsz ide amit akarsz), meg mondjuk legyen bent napi 8 órában és csinálja meg tisztességesen a feladatát. Nos ez az én szememben nem hagyományos értelemben vett karrier. A nő ért valamihez a tudománya túlmegy a peluscserén meg a főzésen, és ezért kap valamennyi fizetést (hol mennyit ér a munka).

Fáj neked hogy elmehet majd szülési szabira pár évre, meg ha beteg a gyerek akkor rögtön szalad? Nos ő meg valószínű a te fizudat irigyli, meg a sok sok idődet amíg mindezt felépíthetted magadnak, amid van és még fogod is. Ezért is gondolom úgy, hogy bizony BIZONYOS munkaköröknél ilyet kérdezni egy nőtől hogy mikor fog szülni szemétség. Helyetted mint komoly IT-s helyett találni valakit, elhiszem nehéz, ha számítottak rád előre 2 évre elhiszem hogy nagy törés ha dobbantasz.

De én most nem hagyományos értelemben vett karrieristáról beszélek (azért lássuk be a nők kevesebb %-a van nagyon komoly pozikban). Jelentősen kevesebbet kap egy munkáért az a nő, és még te azt is sajnálnád tőle, mert majd valamikor szülni fog??

Erre majd kérlek akkor is gondolj ha a te feleséged lesz várandós a te gyermekeddel, és marad otthon gondozni. Mindezek kellett még joga van gyereksírás meg kakispeluson kívüli életre is. Joga van egy helyhez ahol érheti némi szellemi kihívás, hasznos tagja lehet a társadalomnak is nem csak a családnak.

majd ha a szóban forgó nő a középvezetői pozit akarja tőled elszedni akkor visszatérhetünk arra amit írtál. Meg akkor is ha egy adott nőt azért vesztek fel mert 3 éves projekt következik ahol 1000-es fordulatszámon kell pörögni minden áldott nap, és még akár szombaton is.

Utolsó amiket írtál ezek tök jók, de inkább a magánéletre vonatkoznak, nem a munkahelyre.

Ezért a szülni megy és azért nem alkalmazzák diszkriminációért való rinyálás szerintem tök felesleges. Ha én pornózni akarok tőlem is megkérdezik, hogy milyen tapasztalataim vannak és miket vagyok hajlandó megtenni. Sőt még arra is megkérnének szerintem, hogy ne ejakulálja egy hétig, hogy a forgatáson jó legyen minden. Pedig jogom lenne kiverni, de ha a meló azt kívánja, hogy ne akkor nem. És ráadásul százada annyi férfi sikeres abban a szakmában mint nő, sőt klasszisokkal kevesebbet keresnek a férfiak mint a nők a pornóval. És ezért egy férfi sem rinyál, hogy kevés a férfi a pornó iparban, keveset kapnak és még ki sem verhetik forgatás előtt.

Ezzel az erővel nem csoda, hogy megkérdezik, hogy akar-e gyereket valaki és így ki fog-e esni 3 évig a munkából.

Nem vagyok pornós, csak példának hoztam.