Igaz az hogy a külső nem számit csak a kisugárzás?

Az első benyomás témáját gondolom a legfontosabbnak ehhez a külső vagy kisugárzás dologhoz. Mindkettő elengedhetetlen, de aki előnyösebb külsővel rendelkezik, az a rajtrács elejéről indulhat...

El is magyarázom :)

Sok sztereotípia lehet.

Pl dagi=trehány zabagép

szemüveges=intelligens

Sportos = tettrekész erős személyiségű

Mosolygós=nyitott vidám pozitív

Stb...

Vannak köztük dolgok, amiről tehet az illető, van amiről nem. Viszont a tudatalattinkat ez nem érdekli. Ő a kisagyban működik, és az a feladata, hogy a beérkező hatalmas mennyiségű adatot leegyszerűsítse az agy többi részének, amolyan big data elemző :) . Mikor megismerünk egy új embert, akkor -még ha nem is akarunk gondolni ilyen sztereotípiák alapján emberek személyiségére- a tudatalattink akkor is mindenkit hasonlítgat általad raktározott mintákhoz, beskatulyáz (pl tipikus... hasonlít egy ismerősődre külsőre, akkor a személyiségét is olyannak gondolod, mert a tudatalattid ezt az infót adja meg neked). Aztán persze ahogy egyre többet tudsz meg a másikról, kezdetben még nagyon könnyen ugrálhat a skatulyák közt, de aztán hamar bent is ragad egyben.

Ezért akinek bazijó a külseje, az nagyobb valószínűséggel kerül egy pozitív típusú skatulyádba, már miután éppen csak megpillantottad, és csak kevéske testbeszédéről-külsejéről-öltözködéséről-hajstílusáról, esetleg illatáról és hasonlókról tudsz infót. Szóval minták-sztereotípiák skatulyáival van tele a kisagyad, a tudatalattid feldolgozza az érzékelt infókat, és gyorsan bedobja valamelyik skatulyába, amihez legjobban hasonlít... itt a példában egy pozitív skatulyába.

És aztán ha beszélgetés során is pozitív skatulyában marad az új ismerős -nyilván itt is folyamatosan minden apró metakommunikációra is felfigyel a tudatalatti, és minden apró információval egyre szilárdabban helyeződik bele a skatulyádba. Az illetőről alkotott vélemény pozitívnak rögzült, vége a randinak, az első benyomásnak. Innentől kezdve bazisok idő kell hozzá, hogy ez később felülíródjon, mert pl később kiderül, hogy kamuzott, és egy köcsög az új ismi valójában.

Ugyanígy fordítva... ha első benyomás után negatívmént könyvelte el az új ismerőst a tudatalatti, akkor sok-sok idő mire felülíródhat benned a róla alkotott rögzült véleményed.

Tehát aki jól néz ki az nemhogy alapból pozitív személynek gondolod, hanem valószínűleg pozitívnak is rögzül benned az első találkozás után.

Tehát amin múlik ez a külső vagy kisugárzás dolog, az egészen konkrétan az, hogy a tudatalattink milyen mintákkal dolgozik

Így nagyon sok befolyásoló van: nyugati világban van egy kialakult szépségideál, amit a média nyom le torkunkon, öröklődő-fajfenntartó minták (pl. nagy mell-széles csípő=termékenység), szüleink-nevelőinktől átvett sztereotípiák, ismerőseink, stb tapasztalataink által szerzett jó-rossz tulajdonságok összessége :)

számít a külső, de a kisugárzás, azaz a jófajta magabiztosság, vállalkozó kedv, jó tartás, igazi optimizmus és kíváncsiság tényleg nagyon vonzó, és többfajta külső elfogadható az életben, mint mondjuk képeket nézegetve.

ennek ellenére szerintem sokunknál megvan, hogy ha valami nagyon nem tetszik, nem jutunk odáig, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődésünket. nálam ilyen a kövérség. de ugye ennek is megvan a maga kisugárzása - nekem mindegy, nem teszek semmit magamért, lassan mozdulok, ambíciótlan vagyok. ráadásul lehet tenni ellene.

olyan szempontból nem érdekes a kérdés, hogy ha felteszed, az arról árulkodik, hogy neked nincs meg ez a fajta önbizalmad, játékosságod, öntörvényűséged. akkor meg mindegy, hogy mi lenne, ha így lenne. ezen nem lehet olyan szisztematikusan dolgozni. illetve nem tudod, mikor lesz eredménye.

persze másfajta kisugárzás is van. lehetsz félénk, de a munkában, terveidben céltudatos. sok minden vonzó tud lenni tényleg. egy bizonyos fokig a gyengeség kimutatása is, mikor épp közel érzed magadhoz a másikat.

Szerintem a külső ÉS a kisugárzás is számít. De ha a második nagyon jó, akkor az elsőből engedek egy kicsit.

20L