Tényleg van ilyen, hogy egy lány nem a csúnyasága, hanem a szépsége miatt félénk?

Nem a külseje miatt félénk, hanem a visszajelzések miatt.

Én pl eléggé félénk voltam/vagyok (csaj vagyok), nem tartottam magam szépnek, mert sokan csúfoltak. Tehát régen az osztályomban a lányok! olyanokat mondtak rólam, hogy én ugyan kinek kellenék, meg hogy én milyen csúnya vagyok, és érdekes módon mégis elég sok fiú barátom volt, velük jobban kijöttem, volt akinek tetszettem is. A középiskolában szintén úgy éreztem magam, hogy egy senki vagyok, mert a lányok velem nem nagyon akartak barátkozni, a fiúk meg piszkáltak... és mégis a suli leghelyesebb pasijai (legalábbis akiért nagyon sok lány odavolt meg vissza) figyeltek fel rám, volt aki "szerelmes levelet" is írt nekem, hogy szeretne járni velem, volt amelyik udvarolt... Egyetemen szintén a "barátnőim" azt hajtogatták, hogy én úgyse kellek senkinek (mert szűz voltam még), és magukat tartották olyan nagyra, az egyik "barátnőm" meg sok pasival lefeküdt, de ennyi. Hármunk közül mégis nekem lett komoly kapcsolatom, aki szerint nagyon gyönyörű vagyok.

Lehet hogy ez szar példa volt, mert én ennek ellenére sem tartom magam igazán szépnek, de lehet egy ilyen oka, hogy ha egy szép lány csúnyának tartja magát, mert épp hogy esetleg az "irigyei" adnak neki olyan visszajelzéseket, amitől teljesen máshogy látja magát...

És egyébként mai napig úgy látom, hogy tőlem majdnem mindenki szebb, pedig szerintem nem így kellene éreznem :(

Elég ritka ez azért...

De a 3-mas jól mondja! "Aki szép az kevésbé tudhatja mire kell."

Fél hogy csak dísznek kell, vagy csak szexre, vagy tényleges kapcsolatra.

Bizony, hogy van ilyen.

Az, hogy miért nem tudja viselni, az már más kérdés. Minden embernél más lehet az oka...

lehet korábbi csalódás, gyermekkori megrázkódtattatás, valakinek meg maga a személyisége ilyen, ami a genetikából is eredhet, például annyira félénk, és visszahúzódó, hogy nem hiszi el magáról, hogy szép.

Ha megengeditek elmondanám az én tapasztalatomat. Én egy átlagos Lány vagyok, de manökenkedek. Ha kisminkelnek, egy bombázónak lát mindenki. Ilyenkor sokszor a közelembe sem jönnek a pasik. Aki így ismer meg, az akkor sem jön közelembe ismerkedni, ha csak átlagos lányként élem a világom. Aki nem látott kisminkelve, az mindaddig próbálkozik, amíg nem lát egy fellépésen. Aztán eltűnik.

A barátnőim azt mondják, ez azért van, mert a férfiak azt gondolják, hogy egy ilyen nő le sem állna vele beszélgetni sem. És ez inkább így igaz, mint nem.

Sajnos.

Hasonló helyzetben voltam én is, mint az első válaszoló.

Annyi különbséggel, hogy nem csak a "barátnőim", de a családom is azzal traktál kiskoromban, milyen csúnya vagyok.

Az utóbbiak későbbi elmondása szerint azért, hogy ne bízzam el magam. (Gyereknevelésből ötös :/ )

Állandóan bántottak, hogy vágassam le a hajam (derékig érő term. szőke), kacsaszám van (teltek az ajkaim), duci vagyok (már kislányként is formás voltam, de duci sose-170cm,min 50, max 55kg).

Gyakran bámultak az utcán, én meg azt hittem azért, mert tényleg csúnya vagyok, és ez csak még jobban elvette az önbizalmam.

Elutasítottam minden srácot, aki közeledni próbált felém, és teljesen magamba zárkóztam.

Évekbe tartott, még sikerült valamennyi önbizalmat gyűjtenem.

Később abból származtak negatív tapasztalataim, hogy mindenki csak ki akart használni. Abból az "elméletből" kiindulva, hogy a szép lányok hülyék.

Köszönhetően a szüleim speciális "nevelési módszerének" és a hamis barátnőknek súlyproblémákkal (akármilyen vékony voltam, ducinak láttam magam), és önértékelési zavarral küzdöttem egész gyerekkoromban, sőt, néha még most is.

Nehezen találok barátokat, mert mindenki azt hiszi, hogy biztosan beképzelt vagyok ilyen külsővel.

Visszafogottan öltözök, alig sminkelek, a hajam összefogva hordom, csak hogy elkerüljem a feltűnést, bár így is sokan megnéznek.

Anyukám elmondta, hogy már kicsiként is észrevette, feltűnően szép vagyok, és először arra gondolt, mi lenne, ha megpróbálkoznék mondjuk fotómodell vagy valami hasonló pályán. Aztán inkább meggondolta magát, és a saját érdekemben eltitkolták előlem, milyen előnyös külsővel rendelkezem, csak hogy el ne bízzam magam.

Rossz ötlet volt. :(

Szerintem attól is hogy mindehol őt nézik sokan felfigyelnek rá és

esetleg zavarhatja hogy nem tud úgy valahol lenni, hogy ne bámulják ezért kerüli a feltűnést

Nekem egy barátnőm ilyen.

A nyáron elég sokszor eljártunk és gyakran vettem észre, hogy van valami baja, állandóan a kirakatokban nézte magát vagy wc-ben sokáig nézte magát a tükörben. Aztán mondta el, hogy sokan megbámulják, a lányok meg egyenesen undorral és azt hitte, hogy elkenődött a sminkje vagy nagyon hülyén öltözött fel. Közben meg az az igazság, hogy nagyon szép.

7. válaszoló, Te tényleg nagyon-nagyon gyönyörű lehetsz, a szüleid meg barmok. Ezt lányként írok, gondold el mit írna egy pasi :D

Én is találkoztam már ilyennel. Múltkor mentem a plasztikai sebészhez, mert nem vagyok megelégedve az orrommal, nagy és görbe (bár nekem meg mindenki azt mondja hogy jó az meg szép vagyok így is de mégsem így érzem ezért fogom megműttetni). Na de ott várakoztam a dokira amikor megláttam egy nagyon-nagyon szép lányt. Magas, vékony volt, szép barna bőre volt (mint utóbb kiderült akkor jött haza Horvátországból), kék szeme és derékig érő világos barna haja. Mivel a doki késett elkezdtünk beszélgetni és kiderült, ő is plasztikáztatni akar! Egy ilyen nagyon szép lány..el voltam képedve. Amikor meg közölte hogy ő nagyon félénk (ez már a beszélgetéskor is látszott rajta) meg nincs magával megelégedve azt hittem elájulok. Szóval tényleg vannak ilyenek, nem tudom ennél a lánynál mi okozta ezt a nagyfokú önelégületlenséget, mindenesetre én elmondtam neki hogy még lány szemmel is irigylésre méltó a külseje és felejtse el azt a baromságot, hogy megoperáltatja magát.