Mit tegyek egy állandóan káromkodó párral?

Van 2 ilyen ismerősöm is , egyik 40 éves, megmondóember , minden szar amit más csinál ,csak az jó amit/ahogyan ő csinálja, mindenkit elmond mindennek, állandóan szitkozódik , fújtat....nagyon idegesítő! Barátja nincsen, cégnél mindenkivel haragban van, egy kis dolgon képes felkapni a vizet ha valaki olyat mond vagy tesz ami neki nem tettszik. Aztán elmondja mindennek az illetőt. Még nem jutott el az agyáig hogy talàn benne van a hiba és nem a többiekben, de nem is fog! Aki ilyen az ilyen is marad! 5 éve ismerem igazából csak rosszabb lett az évek folyamán.

A másik úgy 55 felett van ő igazából csak csúnyán beszél ( bammeg, kuva anyja, stb kötőszavak...), vannak barátai a természete nem annyira taszító mint az előbbinek. Simán el lehet neki nézni a trágár beszédet.

De az első tipust mint aki olyan akár csak a barátod nagyívben kerülni kell mert megmérgezi az életed! Leszívja az energiádat úgy ahogy îrod , nincsen egy pozitív megnyílvánulása. Ki fog készíteni hosszabb távon, azt is megkockáztatom miatta emberi kapcsolatokat fogsz elveszíteni, mert őt senki nem akarja làtni igazából, sem meghîvni ide oda, de mivel a párod így te sem leszel elhívva ide oda.

Én az első fickóval akit írtam,lakok közös albérletben, már volt aki szólt hogy bocsi de miatta nem.... Akkor gondold el egy pàrkapcsolatban élővel szemben milyen a reakció....

Sok sikert és erőt hogy meghozd a döntést hogy elhagyod.

Nem akarok senkit se meggyőzni most már itt. De olyan hogy elromlott ember nem létezik. Maximum problémákkal küszködő. Ha alapvetően is olyan egy ember, akkor segítségre van szüksége. És nem dilidokira gondolok elsősorban, mert ezt emberek maguk között is jól meg tudják beszélni, ha értelmesek. Ha pedig csak akkor tud ott lenni egy pár amikor minden jó, az tényleg nem egy egészséges kapcsolat, de nem csak az egyik fél részéről.

De mindegy azt hisztek amit akartok.

Oké teszel ellene. Látom eleged van az ez ellen tevésből. Hát üdvözöllek a párkapcsolatokban. Ez nem fenékig tejfel mindig jó dolog. Kőkemény munkát igényel egy hosszabb távú kapcsolat, és van amikor te áldozod be magad, hogy neki segíts, van amikor meg fordítva lesz. Ha nem tudja megoldani a srác, az elsősorban az ő felelőssége, viszont ha te így nem tudod támogatni, az már a te felelősséged. Támogatás alatt nem azt értem, hogy így nem tetszel, csak úgy tetszel. Sokkal inkább az, hogy így is elfogadlak, de ez mindkettőnknek rossz, csináljuk másképp. Ha nem juttok dűlőre maximum tényleg elválnak útjaitok.

Én úgy érzem, még mindig, hogy a megfogalmazás egy nagyon kemény félreérthetőséget generál. Ez kb olyan, hogy "ez rossz amit csinálsz, én várok, de változz." Teljesen kivonod magad belőle, mintegy külső szemlélőként kezeled. Ha a párodnak problémája van neked is problémád van. És a problémákkal mit csinál egy ember? Vagy nyavalyog vagy megoldja. Ez nem is rólad vagy róla szól. Ez kettőtökről szól. Ami mindkettőtökben külön benne van.

Az a probléma, hogy én nem tudok átlátni nálatok egy ilyen helyzet, nem tudom elképzelni úgy ahogy pontosan ott zajlik. Mert úgy sokkal könnyebb lenne megoldást generálni. Mit tudom én, ha azt mondja, hogy az a k*** főnök, megint a r**** ***** feladatot adta nekem, akkor mondd azt neki, hogy figyelj xy, én nagyon szeretlek akkor is amikor ilyen feladatokat kapsz(ezzel megérted a problémáját, és tudatod vele, hogy még ebben a problémában is van pozitívum ergo felesleges ennyire indulatosan kezelnie), és biztos vagyok benne, hogy a legjobbat nyújtod annak érdekében, hogy minden jó legyen ott, de úgy érzem, hogy ez itthon negatív hatással van ránk, megijesztesz amikor így kezeled a dolgot, nem csinálhatnánk másképp? Hogy itthon is minden jó legyen?

Ha újra ugyanúgy kezeli a helyzetet, megpróbálod még egyszer ugyanilyen megértően. Ha látod hogy erőlködik esetleg még egyszer. Ha egyáltalán nem változik, akkor te legalább megpróbáltad helyrehozni, viszont így nem vagy hajlandó ebben a párkapcsolatban maradni tovább. És nyugodt szívvel szakadsz el tőle. Nem muszáj 3x próbálni, hanem annyira amennyire te érzed.