Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom eldönteni, melyik rosszabb: állandóan egyedül lenni, vagy az, hogy ha alkalmanként megsértenek/megbántanak?
Sokáig voltam együtt egy fiúval, együtt is éltünk, majd egyszer csak szakítottunk (volt pár indok).
Pár hónapja összefutottunk és azóta megint találkozgatunk, mert hiányoztunk egymásnak és (állítólag) szeretjük egymást.
Szerelmes már nem vagyok, de jól esik vele lenni, főleg, ha kedves és érzem a törődését (azért erre is sok példa van).
De amikor olyat találok mondani, amit ő támadásnak vagy kritikának fog fel (elég kicsi az önbecsülése), vagy csak nem ért egyet velem, akkor (vissza)támad és rögtön a fejemhez vágja, hogy mekkora sz.r ember vagyok.
Pedig nem vagyok az. Soha senkivel nincs/nem volt problémám, soha senki nem mondott olyanokat nekem, mint ő, mivel nem adtam rá okot. Nem vagyok tökéletes persze, de azért kicsit sem jogosak azok, amiket mond.
Valahogy mégis elhiszem, h sz.r vagyok és borzalmasan érzem magam olyankor. :(
(Egyébként sokszor bagoly mondja verébnek...)
Mégsem bírom elengedni.
Előtte 2 évig nem volt barátom, viszonylag jól megvoltam. Viszont lassan majd elkezd ketyegni a biológiai órám, más partnerre semmi kilátásom (nekem nem a belső értékeimmel, hanem a külsőmmel vannak problémáim), és napról napra rosszabbul viselem, hogy egyedül vagyok (hivatalosan ugyanis nem vagyunk egy pár, messziről sem).
Ha lennének itt barátnőim, ahol élek, könnyebb lenne, de mindenki messze van. Van pár lány, akivel jóban vagyok, de velük nem tudok elmenni sehová, mindig a pasijaikkal vannak.
Nem tudom, mi legyen.
Nyeljem le, hogy néha sérteget és köpjem szembe magam, vagy depizzek az egyedüllét miatt?
Mindkettő borzasztó érzés.
Én is pontosan ezen töprengek.
Hogy a társas élet stresszeivel vagy a magány mumusaival éljek-e.
Amit leginkább mondanék az az, hogy nyugi.
Kicsit menj vissza magadhoz. Hogy aztán észrevehesd mi is a jó neked. Akarsz e vele lenni vagy tovább akarsz menni vezessen az akárhova. Amiben az is benne van, hogy lehet nem happiness lesz.
Meg amúgy, amikor nem vele vagy próbáld úgy alakítani a dolgaid, hogy olyasmivel töltsd az időd, amiben jó neked. Mert ez tud adni egy olyan alapot, jó kedélyt, amivel van esély másokhoz is kapcsolódni, ha úgy hozza.
A külsődön meg dolgozhatsz. Jógázz mondjuk. Azt úgy látom mindenkinek jót tesz és lehet hosszabb távon is csinálni, nem annyira könnyen morzsolódik le valaki.
Meg a többit is. Kezd el megoldani a dolgaidat. Ha lenne pasid, akkor sem lenne OK, hogy nincsenek barátaid. Egy ember társasága mindenképp kevés. Esetleg költözz. Csak kezdj el mozgásba hozni magad.
1. Hány éves vagy?
2. Mi a gond a külsőddel?
Heló!
Ragaszkodsz hozzá, elfojtod magadban, hogy többet érdemelsz.. Azért is, mert a böszme viselkedése ellenére is magad mellett tartod, mert félsz, hogy egyedül leszel, hogy kevés az időd.....
A kérdés az: Ennyire tartod magad? Egy életed van. Ezt akarod? Ennyit akarsz kapni? Mi les,z ha megint szakít, te meg rájössz, hogy rakat évet pazaroltál a semmire és többnyire csak rosszat kaptál.
Gondold át, hogy mit akarsz és mit szeretnél, és tegyél érte. Állj ki magadért. Senki más nem fogja megtenni. Lehet ide írni, lehet belül szomorkodni, elkeseredni, de a tény tény marad: Nehéz megtenni ,de csak te változtathatsz. A fentiek alapján pedig ideje lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!