A barátom bemutatna a barátainak, hogyan éljem túl?

Szia.

21 éves vagyok, ugyanebben a helyzetben voltam. Családi okokból erős szorongás alatt álltam, illetve pánikrohamszerű érzésekkel voltam tele.

A párom egy amolyan szószátyár, középpontban levő fiú volt, én meg hát a kis csendes szorongó leányzó. :D

Tudod mit? Mikor közölte, hogy bemutat a barátainak, igenis úgy álltam hozzá, hogy mit veszítek? Maximum nem leszünk egymásnak szimpatikusak. Ez a legrosszabb. A legjobb, hogy kedvelnek.

Önmagamat adtam, mosolyogtam, és érdeklődtem felőlük. Így nagyon jól sült el az egész. Ráadásul én még "nehezebb" helyzetben voltam, mint te, mert mi még akkor nem voltunk "együtt", hanem csak alakult, és így még jobban féltem. Oktalanul. :)

Kérdező, a 3. vagyok, aki a hosszú választ írta.

Nekem se sültek el jól általában a csoportos találkozások. Mindig én voltam akihez nem mentek oda, nem tartották szóval, és butának néztek, ha mondtam valamit. Legalábbis egy biztos, hogy én így éreztem.

De pont ezért mondom, hogy nem veszítesz semmit. Miért van gyomorgörcsöd? egy kedves lánynak tűnsz. Ha valaki ezt nem értékeli, hiába közhely, de igaz: azzal ne törődj.

Nekem 21 évesen nincsenek barátaim, mert átvágtak.

Azóta már úgy megyek el a találkozásokra, hogy ÉN jól érezzem magamat. Nevetgélek, magamat szórakoztatom. Akinek nem tetszik így járt.

Az a fontos, hogy az életben jól érezd magad. És ott van melletted a párod. Hidd el, ha rendes, segíteni fog és támogatni.

Exnél féltem, mert elvárások, a sok hülye liba (komolyan, kétszínű segg az összes), meg miért nem beszélek a csajokkal - a sminkről, meg hasonló "értelmes--2 témákról. Hát nem tudom, én még a mérnöki dolgokat is szívesebben hallgattam, mint bármiféle felszínes bájcsevelyben vegyek részt.

Mindegy, a párom barátai jófejek, én is vagy tízükkel találkoztam elsőre, de igazából ők beszélgettek, mi nevettünk, ha kérdeztek, válaszoltam. Alapból introvertált vagyok, zárkózott, így inkább mosolygok és figyelek. Akit ez zavart, annak elmondtam, hogy nem mogorvaság, hanem ilyen a ermészetem, de ha kérdeznek, szívesen beszélgetek bármiről, de én nem fogok tudni elkezdeni dumálni.

Na, azóta is az megy, hogy ők beszélnek, és ha kérdeznek, akkor bekapcsolódok, de előlfordul, hogy csak hallgatok egész este.

Viszont a páromat szeretik és tudják, hogy aki vele van - barát, barátnő - rossz ember nem lehet.

Ne félj, bízd magad a kedvesedre, ha értelmes, akkor nem fogja hagyni hogy elanyátanpdj. Ha meg igen, akkor átgondolhatod a jövődet vele.